kertész lesek

Szegedi halászcsárda

  • kertész lesek
  • 2012. június 30.

Gasztro

Úgy tűnik, a Szabadság híd tövében álló, teraszos, kikötőnek látszó épület dekoratőre egyúttal a zavarkeltés nagymestere is. Az objektum homlokzatán egymás mellett sorakozik a "Szegedi halászcsárda" és a "Sinatra piano bar" felirat, a magyarosch betűtípus és Frankie boy arcképe mindenféle vinillemezek társaságában.

Láttunk mi már olyan cigányt, aki a Strangers in the nightot húzta, de nála is a filcmellény járta, nem a Stetson-kalap.

Persze szó sincs stíluskeveredésről: a Belgrád rakparti helyiség (érdekes, hogy nem jutott még az eszébe egyik nemzeti elkötelezettségű városatyának sem, hogy a rakpart nevét Nándorfehérvárra kellene változtatni) afféle 2 in 1 vállalkozás ("restaurant+bar") az idegenforgalom jegyében, igaz, nem a legszerencsésebb a Dunára néző szegedezés. Ám mivel a teraszról olyan látvány tárul a Gellért-heggyel, a budai várral, sőt a naplementének köszönhetően az aranyhíddal a vendég elé, hogy azt még a legaljasabb indokból elkövetett bedekkerek képszerkesztői sem mernék bevállalni, tulajdonképpen teljesen mindegy, hogyan hívják a helyet. De talán még az sem számít, hogy milyen a kiszolgálás, és mi van a tányéron.

A csoda láttán elég lenne egy pohár csapvíz is, de azért nem bánjuk, hogy a kiszolgálás kifejezetten udvarias, már-már hízelgő. Az étlapot "cseh stílusban" szerkesztették, vagyis a fogások mellett mennyiségi mutatók is szerepelnek, amit követendő példaként ajánlanánk az összes olyan étteremben, ahol a csábítás trükkje az adagok nagysága. Itt sincs másképp, a levesek 4-8 decit, a húsok általában 18-30 dekát nyomnak, vagyis ha valaki három fogást rendel, garantált súlyfelesleggel távozik. Természetesen van kis adag is, nagyjából 70 százalékos áron.

A szegedi csípős gulyásleves (1100 Ft) a turistás átlagot hozza. Sűrű, agyonpaprikázott, de igencsak híján van a húsnak, így aztán sajnálattal állapítjuk meg, hogy az egyébként tökéletes csipetke sem lehet mindenre gyógyír.

Viszont a sült pisztrángot (70 Ft/dkg) jó szívvel ajánljuk. Kérésünknek megfelelően egy kisebb példányt sikerült a sütőbe vetni, és onnan a legjobbkor kivenni: omlik a szánkban, fogra nincs is szükségünk. A csongrádi csípős töltött rolád (2000 Ft) steakburgonyával amolyan szegény ember chateaubriand-ja. Nem lenne vele baj, ha a paprikás-kolbászos massza nem nyomná agyon az egyébként jól kidolgozott sertéshúst. Így csak leheljük a lángot, s helyzetünkön a nagyon sós steakburgonya cseppet sem javít.

A desszertkompozíció (1500 Ft) szinte a ház teljes kínálatából szemezget: túrógombóc, szatymazi túrós béles, mákos palacsinta, somlói. Amilyen ennivalóan édesek, olyan nehéz utána felállni. Pedig addigra már teljesen lement a nap.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.