Ha abból indulunk ki, hogy a Budapesti Polgári Lövészegylet jogelődjét 1696-ban alapították, úgy a budai Lövőház utcáról méltán gondolnánk, hogy időtlen idők óta így nevezik. Igaz is, hogy a névadás hátterében az egylet lövőháza állt, de azt csak 1885. október 4-én adták át a mostani Marczibányi térnél, amit akkor éppen Marcipán-rétnek neveztek egy kartográfiai nyomdahiba miatt. „A lövészek (…) reggel kilenc órakor gyülekeztek, s midőn együtt voltak, puskával a vállukon, kettesével sorakozva, elindultak a Várba Érczhegyi Ferenc főlövészmesterért. (…) A lövőház bejáratánál zászlók, virágfüzérek, s drága szőnyegekkel ékesített nagyobbszerű diadalkaput emeltek. Tizenegy órakor értek vissza a lövészek. Érczhegyi Ferenc (…) beszédet mondott, melyben megnyitottnak nyilvánította a budai lövész-egylet új lövőházát” – írta a Pesti Napló, ám 1900-ban jött el az ideje, hogy az addigi Nagy Rókus utcát Lövőházra kereszteljék át, hogy aztán több mint száz éven át ne történjen vele semmi különös.
A Lövőház utca felfutása 2010-ben indult, miután a Fény utca és a Káplár utca között sétálóvá alakították. Ma már e szakaszon szinte egymásba érnek az ilyen-olyan kávézók, kocsmák, éttermek. A Bocelli pizzéria (Lövőház utca 26.) épp a határán van a vendéglátóipari tobzódásnak. Talán ez lehet az oka, hogy feleslegesnek tűnik szombat esti foglalásunk, mivel csak néhány asztalnál ülnek. Pedig a puritán berendezésű, otthonos helyen nem csak pizza kapható.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
