chili&vanília

Az év levese

Gasztro

„…libaaprólékot majdnem teljesen omlósra főzött, aztán beletett felkockázott birsalmát, amikor az is megpuhult, akkor behabarta tejföllel…” – suttogta a fülembe Furka István nyugdíjas professzor úr egy debreceni rendezvényen édesanyja receptjét. Egyébként sincs inspirálóbb az olyan családi recepteknél, amelyek valaki gyerekkori emlékeit idézik fel, és amelyeket anyák és nagymamák főztek a családjuknak.

A birsalmás libaleves már első hallásra elindította a fantáziámat: a libahús által adott tartalmas, telt ízű húsleves finoman harmonizál a birsalma gyümölcsösségével. Saját ízlésre hangolva: kis friss gyömbérrel, sok kaporral és sok citromlével alakult ki az alábbi elkészítési mód. Azt hiszem, ez az egyik legfinomabb leves, amit az utóbbi időkben ettem, sőt az év levesének is kinevezem. Igazi, hagyományos, vidéki (hajdúsági?) recept, amelyben sok kreativitás és játékosság lehetősége rejlik. Libaszárnytővel készítve kimondottan gazdaságos leves, ha pedig valaki sok hússal szereti, készítheti libacombbal is. Ha pedig valaki tovább szeretné fokozni az élvezeteket, és nyitott az izgalmas, új ízekre, adhat a leveshez a főzési idő vége előtt tíz perccel egy-két marék mazsolát (ettől édes-savanykás lesz), a habaráshoz pedig friss tárkonyt is.

Citromos-birsalmás libaleves

Hozzávalók (6 adag)

 

2 libaszárny (½ kg)

1 kis hagyma, egészben, héjastul

2 gerezd fokhagyma

1 babérlevél

6–8 szem bors

4 szelet friss gyömbér

2 birsalma, héjastul felkockázva

3,5 dl tejföl

2 evőkanál étkezési keményítő

1 citrom leve

1 teáskanál nádcukor

1 csokor kapor, finomra aprítva

A libaszárnyat 2,2 liter hideg vízben feltesszük főni. Hozzáadjuk az egész hagymát, a fokhagymagerezdeket, a babérlevelet, borsot és a gyömbért, sózzuk. Addig főzzük, amíg szinte teljesen megpuhul (kuktában 45 perc). Ekkor hozzáadjuk a kb. 1,5 cm-esre felkockázott birsalmát (nem kell meghámozni), és további kb. 15 percig főzzük, amíg a gyümölcs is megpuhul. Eddig érdemes akár előző nap elkészíteni, és hűtőbe tenni a levest, hogy a megdermedt zsírt könnyen le lehessen róla szedni (a libaleves elég zsíros). A csontról lefejtjük a húst, és falatnyi darabokra vágjuk, visszatesszük a levesbe. A tejfölt simára keverjük néhány merőkanálnyi forró lével és az étkezési keményítővel, majd behabarjuk vele a levest, néhány percig főzzük, de nem forraljuk. Levesszük a tűzről, és hozzáadjuk a citromlevet, pici cukrot és a finomra aprított kaprot.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.