chili&vanília

Padlizsánkrém, keletre hangolva

Gasztro

Zseniális, hogy a délkelet-ázsiai - különösen a thai vagy a vietnami - konyhákban micsoda csodálatosan összetett, izgalmas, ugyanakkor kiegyensúlyozott ízeket képesek produkálni a legkontrasztosabb hozzávalókból.

Újra és újra lenyűgöző a négy fő íz, a sós, csípős, édes és savanyú harmóniája. A sós ízt többnyire a halszósz, ill. a szójaszósz, a csípőset a csilik, az édeset a kókusztej vagy a cukor, a savanyút pedig a zöldcitrom adja. Ezek a hozzávalók ma már mind viszonylag könnyen beszerezhetőek (Culinaris, Ázsia, Szép Kis India), nem kell értük egy vagyont kiadni, és sokáig elállnak, úgyhogy bátran bele lehet vágni a kísérletezésbe. A receptben bemutatott csípős-édes-savanyú dresszing az egyik kedvenc alap-öntetem, gyönyörűen kihozza a négy alapíz harmóniáját. Ezzel keverik pl. a híres thai marhasültsalátát, de készítik üvegtésztával, tintahallal és zöldségekkel is. Az alábbi salátában padlizsánnal társítottam, amolyan keleties padlizsánkrém ez, villával összetört sült padlizsánhúsból. Az egyetlen titka, hogy a zöldség megsült húsát alaposan le kell csepegtetni. Pazar például füstölt sült oldalas vagy grillcsirke mellé.

Csípős-savanyú padlizsánsaláta pirított mogyoróval

false

Hozzávalók (4-6 adag)

1,5 kg padlizsán (4 közepes)

Öntet:

1 citrom reszelt héja és leve

1 evőkanál szójaszósz

1 gerezd fokhagyma, lereszelve

3 cm friss gyömbér, lereszelve

2 teáskanál nádcukor

1 kávéskanál csípős paprikakrém vagy Tabasco

1 evőkanál szezámolaj

1 thai citromfű (elhagyható)

1 csokor újhagyma, felkarikázva

20 dkg koktélparadicsom, felezve

1 csokor menta, finomra aprítva

1 csokor koriander, finomra aprítva

5 dkg sótlan, pirított mogyoró (vagy szezámmag)

2 evőkanál pirított, ropogós hagyma

(készen kapható)

A sütőt előmelegítjük 190 fokra. A padlizsánokat éles késsel vagy hústűvel helyenként megszurkáljuk, tepsibe tesszük, és kb. 1 óra alatt héjastul megsütjük. Lehúzzuk a héját, majd a húsát egy szűrőbe tesszük, és hagyjuk lecsöpögni, minél szárazabbra (a padlizsánnak igen magas a víztartalma, még ilyenkor is sok folyadék távozik a húsából). Összesen kb. 50 dkg padlizsánhúst kell kapnunk. Közben kikeverjük a csípős-savanyú öntetet: egy tálban összekeverjük a citrom levét és reszelt héját, a szójaszószt, a reszelt fokhagymát és gyömbért, a cukrot, csilit, szezámolajat, valamint - ha használunk - az egészen finomra aprított thai citromfüvet. Hozzáadjuk a lecsöpögtetett és nagyobb darabokra vágott padlizsánhúst, összekeverjük. Ebben a fázisában elő is lehet készíteni, kifejezetten jót tesz, ha az ízek kicsit összeérnek. Tálaláskor hozzákeverjük a felkarikázott újhagymát, a félbevágott koktélparadicsomokat, a mentát és koriandert, végül megszórjuk a pirított mogyoróval és a pirított, ropogós hagymával.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.