kertész lesek

Paprika Jancsi

  • kertész lesek
  • 2013. október 19.

Gasztro

Talán akkor kezdődött a Ráday utca felhígulása, amikor kitették a nagyméretű késes-villás KRESZ-táblát meg hogy az "ízek utcája" vagy valami hasonlót, de lehet, hogy már korábban (vagy később) megtörtént a rossz irányba fordulás, csak nem vettük észre.

A lényegen nem változtat: az első ferencvárosi sétáló, ahol az első Michelin-csillag is ragyog, immár a leggagyibb guide-okban is akkora sztár, hogy csak egy lépés választja el a Halászbástyától vagy a kilenclyukú hortobágyitól, márpedig ebből - üzleti hasznon túl - sok jó nem sülhet ki. Idén nyáron már kifejezetten zavaró volt e trendfordulás, hiszen egyre több és egyre magyaroschabb éttermeket látni. De valóban rémes e változás?

false

A Kálvin tér felől jövet a magyari felhozatalból elsőként a Letscho nevű helyet szúrjuk ki, ez nekünk is sok, így aztán kettővel-hárommal arrébb a Paprika Jancsiban kötünk ki. Kötelező a dizájn - kockás abrosz, lopótök, paprikafüzér -, a nem különösebben lelkes, bár éppenséggel udvarias pincérek kalocsai mintás ingben tolják. Ilyen koreográfiát bárhol az országban láthatunk, ha tölgyfa asztal van a helyiségben.

A választék azért színesebb.

A somogyi vargányaleves (850 Ft) például egészen piros a paprikától, íze alapján túlfűszerezett hamisgulyás is lehetne, mivel a gombáról csak azt állapíthatjuk meg, hogy jó puha. Ellenben a grillezett cheddar sajt salátaágyon, mustáros mézmártással (1950 Ft) már olyan cucc, amitől igen távol áll a hegedűszó. A saláta és a mártás egész tűrhető, a sajt viszont annyira sós, hogy kezdünk arra gyanakodni: mindez turistapalizás, tudják, hogy a madárka egyre több italt fogyasszon. A sztrapacskás borjúpörkölt (2880 Ft) tovább erősíti e gyanút: csak nem egy sóbarlang lett a magyar konyha szimbóluma? Sajnos másra nem emlékszünk, pedig nem mondhatnánk, hogy szerény adagot kaptunk.

Az egyensúly a bakonyi galuskatortával és sült paprikamártással körített pisztránggal (2750 Ft) állt helyre, a halnak semmilyen íze nem volt, az izgalmas nevű hozzávalók pedig teljesen semlegesnek tűntek.

A legvégén adhattunk volna egy utolsó esélyt a rétesnek, palacsintának, somlói galuskának, sőt a mousse-nak, de valahogy nincs lelkifurdalásunk, hogy nem adtunk.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.