A lényegen nem változtat: az első ferencvárosi sétáló, ahol az első Michelin-csillag is ragyog, immár a leggagyibb guide-okban is akkora sztár, hogy csak egy lépés választja el a Halászbástyától vagy a kilenclyukú hortobágyitól, márpedig ebből - üzleti hasznon túl - sok jó nem sülhet ki. Idén nyáron már kifejezetten zavaró volt e trendfordulás, hiszen egyre több és egyre magyaroschabb éttermeket látni. De valóban rémes e változás?
| ||
A Kálvin tér felől jövet a magyari felhozatalból elsőként a Letscho nevű helyet szúrjuk ki, ez nekünk is sok, így aztán kettővel-hárommal arrébb a Paprika Jancsiban kötünk ki. Kötelező a dizájn - kockás abrosz, lopótök, paprikafüzér -, a nem különösebben lelkes, bár éppenséggel udvarias pincérek kalocsai mintás ingben tolják. Ilyen koreográfiát bárhol az országban láthatunk, ha tölgyfa asztal van a helyiségben.
A választék azért színesebb.
A somogyi vargányaleves (850 Ft) például egészen piros a paprikától, íze alapján túlfűszerezett hamisgulyás is lehetne, mivel a gombáról csak azt állapíthatjuk meg, hogy jó puha. Ellenben a grillezett cheddar sajt salátaágyon, mustáros mézmártással (1950 Ft) már olyan cucc, amitől igen távol áll a hegedűszó. A saláta és a mártás egész tűrhető, a sajt viszont annyira sós, hogy kezdünk arra gyanakodni: mindez turistapalizás, tudják, hogy a madárka egyre több italt fogyasszon. A sztrapacskás borjúpörkölt (2880 Ft) tovább erősíti e gyanút: csak nem egy sóbarlang lett a magyar konyha szimbóluma? Sajnos másra nem emlékszünk, pedig nem mondhatnánk, hogy szerény adagot kaptunk.
Az egyensúly a bakonyi galuskatortával és sült paprikamártással körített pisztránggal (2750 Ft) állt helyre, a halnak semmilyen íze nem volt, az izgalmas nevű hozzávalók pedig teljesen semlegesnek tűntek.
A legvégén adhattunk volna egy utolsó esélyt a rétesnek, palacsintának, somlói galuskának, sőt a mousse-nak, de valahogy nincs lelkifurdalásunk, hogy nem adtunk.
