chili&vanília

Crème de la crème

Gasztro

Epres leveles Chantilly tejszínhabbal

Franciaország egyik legimpozánsabb volt hercegi lakhelye, a Château de Chantilly az északi Picardie régióban található, a sok kis toronnyal díszített épület egy tó partján áll. Egykor hatalmas kerti mulatságok és bálok helyszíne volt, fénykorát pedig a 17. században élte, amikor tulajdonosa a Bourbon-Condé család volt. A francia forradalom alatt lerombolták a kastélyt, és csak a 19. században építették újjá az eredeti stílushoz hasonlóan. Az épület történetének egyik leghíresebb figurája François Vatel (1631–1671) volt, aki amolyan akkori protokollosként, ceremóniamesterként pazar, grandiózus vacsorapartikat és fogadásokat szervezett a dőzsölő arisztokrácia számára. Életé­ről és tragikus sorsáról (öngyilkos lett, mert az egyik legfontosabb rendezvényére nem érkezett meg időben a friss hal) nagyszerű, kosztümös film is készült Gérard Depardieu főszereplésével. A legenda szerint Vatel nevéhez fűződik a felvert tejszínhab feltalálása – cukorral, vaníliával készült változatát a francia gasztronómiában Chantilly habnak hívják. A legendát azonban Pierrre Leclercq francia gasztrotörténész cáfolja, kutatásai alapján a tejszínhab már a 16. század elején megjelent Európában, első írott receptje neige de lait/snow milk, vagyis tejes hó néven Angliában jelent meg 1545-ben (tojásfehérjehabbal és rózsavízzel keverték, almával és ostyával adták). Ezt követték 1549-es olasz, majd 1553-as német receptek. A Chantilly-kastélyban mindenesetre van lehetőség a tökéletes Chantilly tejszínhab kóstolására, aminek a titka leginkább az igen magas zsírtartalmú, top minőségű tejszín. Ilyet itthon nehéz beszerezni, ezért a sima tejszínt mascarponéval dúsítjuk. Ha édes, érett eperhez jutunk, akkor csak az kell mellé, az alábbi epres leveles süteménnyel már szinte túlzás is, de minimális munkával jár és látványos – egy hercegi fogadáson is megállná a helyét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.