chili&vanília

Crème de la crème

Gasztro

Epres leveles Chantilly tejszínhabbal

Franciaország egyik legimpozánsabb volt hercegi lakhelye, a Château de Chantilly az északi Picardie régióban található, a sok kis toronnyal díszített épület egy tó partján áll. Egykor hatalmas kerti mulatságok és bálok helyszíne volt, fénykorát pedig a 17. században élte, amikor tulajdonosa a Bourbon-Condé család volt. A francia forradalom alatt lerombolták a kastélyt, és csak a 19. században építették újjá az eredeti stílushoz hasonlóan. Az épület történetének egyik leghíresebb figurája François Vatel (1631–1671) volt, aki amolyan akkori protokollosként, ceremóniamesterként pazar, grandiózus vacsorapartikat és fogadásokat szervezett a dőzsölő arisztokrácia számára. Életé­ről és tragikus sorsáról (öngyilkos lett, mert az egyik legfontosabb rendezvényére nem érkezett meg időben a friss hal) nagyszerű, kosztümös film is készült Gérard Depardieu főszereplésével. A legenda szerint Vatel nevéhez fűződik a felvert tejszínhab feltalálása – cukorral, vaníliával készült változatát a francia gasztronómiában Chantilly habnak hívják. A legendát azonban Pierrre Leclercq francia gasztrotörténész cáfolja, kutatásai alapján a tejszínhab már a 16. század elején megjelent Európában, első írott receptje neige de lait/snow milk, vagyis tejes hó néven Angliában jelent meg 1545-ben (tojásfehérjehabbal és rózsavízzel keverték, almával és ostyával adták). Ezt követték 1549-es olasz, majd 1553-as német receptek. A Chantilly-kastélyban mindenesetre van lehetőség a tökéletes Chantilly tejszínhab kóstolására, aminek a titka leginkább az igen magas zsírtartalmú, top minőségű tejszín. Ilyet itthon nehéz beszerezni, ezért a sima tejszínt mascarponéval dúsítjuk. Ha édes, érett eperhez jutunk, akkor csak az kell mellé, az alábbi epres leveles süteménnyel már szinte túlzás is, de minimális munkával jár és látványos – egy hercegi fogadáson is megállná a helyét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.