étel, hordó

Darshan

  • ételhordó
  • 2016. május 28.

Gasztro

Közvetlenül a rendszerváltás után a Mikszáth tér és a Krúdy Gyula utca volt a bulinegyed. A Tilos az Á mellett még két-három hely futott, kinyitottak, bezártak, megint kinyitottak más néven. De miután a Tilos is bezárt (1995-ben), azonnal legendássá vált a környék – ma már nehéz lenne megmagyarázni, hogy miért. Azt pedig végképp lehetetlen, hogy miért gondolták egyesek a kilencvenes évek végén, hogy rekonstruálni lehet a tíz évvel korábbi állapotokat. Merthogy 1998 táján ez volt a szándéka a helyi vendéglátóiparnak. Ma már persze ez is történelem, s lefogadnánk, hogy az ezredforduló után létesült kávézók, bisztrók és kifőzdék embereinek, akik azóta kellemes környékké alakították a területet, eszükbe nem jutna visszahozni a nyolcvanas évek végét. Sőt szinte biztosra vesszük, hogy a mostani közönségnek a Tilos az Á hallatán csakis a Micimackó ugrik be. Most mégis jó okunk van ezt a köztes időszakot emlegetni. Előkerült ugyanis egy 18 évvel ezelőtt készült cikk (lásd: Közösségi ház, Magyar Narancs, 1998. december 17.) az akkor nyílt, „zászlóshajónak” szánt Darshanról, amely – és ez benne a fantasztikus – ma is ugyanazzal a névvel és külsővel várja vendégeit. 1998-ban ezt írtuk: „A délutáni pangás idején ki itt belép, nagy-nagy kávészürcsölések, világmegváltások, cigizések tanúja lehet, elborulhat, jegyzetelhet, pasziánszozhat. És ha már tényleg nincs jobb dolga, étkezhet. De csak akkor.” Nos, 18 év elteltével ennél már csak az árak hihetetlenebbek: erőleves tojással 190 Ft, csevapcsicsa 500 Ft, csilis csirkemellcsíkok 650 Ft… Ne felejtsük: ez akkor drága helynek számított! És most?

Ahogy írtuk, már lassan két évtized elteltével sem változott semmi, legalábbis ami a külsőségeket illeti. De a hozzáállás teljesen más, a keleti hangulatot árasztó kulisszák ellenére is inkább kisvendéglőként működik ma a Darshan heti menüvel, pizzával. A magyaros krumplilevest (300 Ft) a kedvezményes – 12–17 óra között érvényes – ajánlatok közül választjuk, semmi különös, van benne egy darab kolbászkarika is. A kis margherita pizza (910 Ft) pontosan olyan, amilyet a futár hoz, de a roston sült csirkemell grillezett barackkal, füstölt gomolyával (2790 Ft) teljesen rendben van, már ami a húst illeti. A feltétekről sajnos nem mondhatjuk el ugyanezt: a „grillezett barack” meleg befőttet jelent, a gomolyát tofunak is kinevezhetnék. Viszont nagyon klassz rizst kapunk mellé. Darshan nagyi palacsintája (820 Ft) legfeljebb nevében különleges: túróval és a csirkéről ismerős forró barackkal töltötték meg. Ettünk már jobbat – meg rosszabbat is.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.