étel, hordó

Déli 12

  • ételhordó
  • 2017. június 18.

Gasztro

Kevesen tudják, hogy a hazai gyorsétkeztetés Ilkovits Izidor (1889–1945) brifkójából bújt elő. A leleményes vendéglős 1925-ben nyitotta meg a Teréz körút és a Jókai utca sarkán álló sokoldalú létesítményét, amelyben nemcsak hagyományos étterem, kocsma és cukrászda, de már a tálcás „önki” is helyet kapott. A visszaemlékezések szerint az Ilkovits-féle gyorsétterem igen nívós volt a maga műfajában, rengetegen jártak oda. De az már a hely szellemének bosszúja lehet, hogy a háború után a népszerű éttermet immár Népbüfére átkeresztelve (de a köznyelvben továbbra is ilkovicsnak mondva) züllesztette le végletekig az állami vendéglátóipar, és többnyire így is maradt meg az emlékezetben.

Nem véletlenül jutott az eszünkbe e történelmi igazságtalanság, midőn megláttuk a Déli pályaudvar és a Mercure Hotel közötti irodaház, a „Krisztina pláza” alsó szintjét szinte teljesen elfoglaló önkiszolgáló éttermet, szemközt a Vérmezővel. Hatalmas méretei ellenére is tiszta és rendezett, berendezése, dizájnja igényes, az asztalokon vizeskancsók, a nagy létszámú közönséget látva pedig mindjárt arra gondolunk, hogy sikertörténetet látunk, talán az új Ilkovitsét.

Nem a karfiolleves (490 Ft) hibája, hogy lusták vagyunk három lépést tenni a mikrohullámú sütőig. Bőséges adag, semmit sem spóroltak ki belőle, az íze is megfelelő. Mellőznénk a szokásos rántott ilyen-olyan vonalat, ám az ún. egri töltött gombafejek (890 Ft) levesz a lábunkról. A rántott borda méretű kalapokban valamiféle kolbászos töltelék van, teljesen feleslegesen. Szerintünk üresen mindenki jobban járna, hiszen a gomba a maga műfajában egész jó, tényleg kár volt összekutyulni. Szó szerint ugyanezt mondhatjuk a másik helyi különlegességről is, amit úgy hívnak: kakukkfüves jércemell erdeigomba-mártással (950 Ft). A korrekt hússzeletet szinte élvezhetetlenné teszi a már-már szilárd halmazállapotú mártás és a túltolt kakukkfű. Úgyhogy már annak is örülünk, hogy az átlag gyorsbüfés sült krumplira (360 Ft) nem ment belőle egy csepp sem. A somlói revolution nevű süteménynek (450 Ft) pedig csak a neve érdekes.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.