Még a múlt héten jelentette be a német mezőgazdasági minisztérium, hogy eddig 4709, többnyire (de nem kizárólag!) alsó-szászországi mezőgazdasági üzemet kellett ideiglenesen lelakatolni, mivel - kellőképpen nem tisztázott módon - a dioxincsaládba tartozó vegyületek kerültek a lábasjószágok tápjába. Az utólagos rekonstrukció szerint még novemberben érkezhetett 2500-3000 tonna, dioxinnal szennyezett, "papíron" állati zsiradék, amit azután baromfiak és sertések tápjába kevertek. (Tudjuk, már ez a tény is sok érzékeny gyomrú vagy/és idegzetű fogyasztót kavar fel.) De a cuccba alighanem belekutyultak olyan növényi (s tán állati?) eredetű zsiradékokat is, melyek biodízelgyártás nyomán maradtak vissza, s a gyanú szerint eme eljárás melléktermékeként keletkeztek volna dioxinfélék.
Csupa méreg az élet
A dioxinos zsírral beütött táp már magában is 150 ezer tonnát tesz ki: elképzelhető tehát, milyen kiterjedt mérgezést okozhatott az állati szervezetekbe jutott toxin. Az élelmiszer-biztonsági ellenőrzések, ha némi spéttel is, de kimutatták a mérget - először a tojásokból. Csakhogy addigra azokból jutott a szomszédos Hollandiába, sőt Nagy-Britanniába is.
Miközben rendezetten folytatódik a vélelmezhetően méreggel telített állatok legyilkolása, a hazai termelői érdek-képviseleti szervek ismét remek lehetőséget kaptak arra, hogy a tiszta, jóféle hazai mellett kampányoljanak. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter utasítására fokozottan ellenőriznek minden Németországból érkező terméket - de ugyanő igyekezett megnyugtatni a magyar közvéleményt: eddigi tudomásuk szerint sem szennyezett élelmiszer, sem dioxinos táp nem érkezett Magyarországra.
A dioxinfélék mérgező hatását sajátos kémiai tulajdonságaik okozzák - mindenekelőtt a zsírban való jó oldékonyság és a meglehetős reakciókészség. A dioxincsalád alapvegyülete két oxigén- és négy szénatom (meg a hozzájuk kapcsolódó hidrogének) alkotta, úgynevezett nem aromás gyűrűt formáz. A származékok is tartalmazzák ezt az alapstruktúrát, csupán további elemek (például további gyűrűk) kapcsolódnak hozzá - a legdestruktívabb ágensek pedig e vegyületek halogénezett (többnyire klórozott) verziói. A leghírhedtebb alcsaládot a PCDD-ként rövidített poliklórozott dibenzodioxinok alkotják, közülük is a TCDD-nek rövidített szörnyet (a 2,3,7,8-tetraklorodibenzodioxin) emlegetik a legtöbbet. Hangsúlyozni szokták, hogy dioxinok a természetben is keletkeznek: például zsírok bomlásakor. A fő ellenségnek tételezett PCDD-k gyártásához csupán hő és klór vagy klórtartalmú anyagok kellenek - éppen ezért erdőtüzek és vulkáni működés során is keletkezik dioxin, de a mostani szennyezésért aligha ezek a felelősek.
Zsírban oldva
Az emberi tevékenység szándéktalanul is állít elő dioxint. Klóros fehérítés (hipózás) nyomán (kis mennyiségben) éppúgy keletkeznek, mint PVC-tartalmú műanyagok elégetésekor, mondjuk egy jó kis vegyes tüzelésű kazánban. Dioxinokat spontán módon, más reakciók melléktermékeként is állított elő a vegyipar - mígnem számos hírhedett eset nyomán el nem kezdtek figyelni erre. A tán legismertebb (a bónusz mérget szándéktalanul, szennyezésként tartalmazó) dioxinos vegyszert a mostanság egészen más okokból támadott Monsantónak (no és persze még a Dow Chemicalnak és a Diamond Shamrocknak) "köszönheti" az emberiség. A herbicid hatású, a vegyszeres hordók színéről Agent Orange-nak becézett termékcsaládot lombtalanítóként használta az amerikai hadsereg Vietnamban. A tömeges felhasználást követően sokszor iszonyú bőrkárosodást, illetve súlyos genetikai elváltozásokat tapasztaltak - elsősorban persze az érintett területen megmérgezett bennszülötteknél (katonáknál és civileknél), no meg a később született indokínai gyermekeknél. S persze az amerikai veteránok körében is súlyos tüneteket okozott - nyugodtan lehetünk cinikusak: ez volt a fő szempont. Az ezzel kapcsolatos jogi procedúrák máig sem zárultak le - ám eközben Európa is megismerkedhetett a dioxin, pontosabban a TCDD hatásaival az 1976-os észak-olaszországi, sevesói tragédia nyomán. Itt egy roszszul elvégzett kémiai reakció nyomán szabadult el a dioxinfelhő egy klórozott szénhidrogéneket (mindenekelőtt gyomirtókat) gyártó üzemből, ami több ezer háziállat azonnali elhullását (a kényszervágások révén pedig további 80 ezer pusztulást) okozta. A fertőzés miatt sok gyerek rögvest kórházba került, sok száz lakosnál léptek fel bőrproblémák (mindenekelőtt klórakné), a hosszú távú vizsgálatok pedig a légző- és keringési rendszerrel összefüggő betegségek, halálesetek, no és a cukorbaj gyakoribb előfordulását mutatták ki. (Ugyanakkor a rákos betegségek itteni nagyobb gyakorisága és a dioxinfertőzés között nincs egyértelmű, bizonyított kapcsolat.) Eme spontán "kísérletek" hatásosan demonstrálták, hogy a liofil (zsírkedvelő) dioxinok felhalmozódnak a szervezet zsírtartalékaiban, és fokozatosan fejtik ki kártékony hatásukat. Mindenekelőtt bőrelváltozásokat okoznak, azután ott a számos szervet érintő mutagén, illetve karcinogén (egyszerűbben rákkeltő) jellegük, továbbá az anyaméhben kiváltott magzati károsodások. A dioxin hírhedettségét növelte, hogy sokan szándékos TCDD-mérgezésnek tulajdonították Viktor Juscsenko későbbi ukrán (most már ex)elnök 2004-ben jelentkező, súlyos, az egész arcát eltorzító klóraknés tüneteit. Az eset máig is tudományos és politikai viták kereszttüzében áll: alighanem sohasem tudhatjuk meg, mérgezett volt-e Juscsenko sokat emlegetett 2004. szeptember 5-i vacsorája.
