Tavalyi mákfiaskóm (minősíthetetlen minőségű, piaci mák a gondosan sütött bejgliben) előzte meg és motiválta az idei mákprojektet. Tiszta, termelői mákot kellett szerezni, még olyan áron is, hogy az ember darálásra kényszerül. Az út végül egészen az ország északkeleti részéig, Hajdúböszörményig vezetett, ahol Kocsis Bertold gazda vezetett be a máktermesztés rejtelmeibe. Nem meglepő módon kiderült, hogy a magyar konyha ikonikus és igen kedvelt alapanyagának előállítása igen körülményes folyamat. A mákot sok nyugat-európai országban csak engedéllyel és limitálva lehet termeszteni, ám Magyarországon az ópiummák (csak a gyógyszergyári mákföldeken) és az étkezési mák (magas ópiumtartalma ellenére) is termeszthető, viszont rendkívül szigorú és bonyolult ellenőrzési procedúrák társulnak hozzá. Egyetlen gubó sem marad felügyelet nélkül. A mákszemek gubóból való kiszabadítása is munka- és időigényes. Meg is érti rögtön az ember, hogy a jó, tiszta ízű mák miért kerül annyiba.
Klasszikus ünnepi párja a méz, amelyről szintén túl keveset tudunk, pedig a csúcsminőségű magyar méz világszerte keresett, és számos országban közepes mézek feljavítására használják – de ez már egy másik történet. A méz az egészséget, boldogságot és az életet jelképezi, a mák egyebek közt a bőséget és gazdagságot, legyen jövőre mindenkinek jó sok mindegyikből! Kellemes ünnepeket, boldog új évet, jövőre folytatjuk!
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
