chili&vanília

Egyéjszakás lángos

Gasztro

Az utcai ételek hőskorát éljük, világszerte a street food a legforróbb trend, ám vajon pontosan mit lehet annak nevezni? Az én szótáramban az a valódi, autentikus utcai étel, amely eleget tesz a következő követelményeknek: frissen készítik, utcán vagy más nyilvános kültéri helyszínen árulják, azonnal, lehetőség szerint útközben is elfogyasztható, és jó az ár-érték aránya. Ha pedig ikonikus magyar street foodot kellene választani, számomra egyértelműen a lángos lenne az.

Nemzetközi hódítását már megkezdte: lángososbódé szinte minden országban van, még New Yorkban is. Itthon két helyen fogyasztjuk leggyakrabban: piacokon, ahol a hétvégi bevásárlási rituálé része, illetve ilyenkor, nyáron a balatoni strandokon, amolyan beach foodként. Fokhagymás olajjal vagy tejföllel és reszelt sajttal a legnépszerűbb, én azonban szívesen adok hozzá számunkra meglepő feltéteket is, a világkonyhából nagyszerű inspirációt lehet hozzá meríteni. Olyannyira, hogy akár végig lehetne turnézni vele a világot. A Közel-Keleten labneh-t (lecsepegtetett joghurt) és za’atar fűszerkeveréket tennék rá, az olaszoknak pestóval, mozzarellával és félig sült koktélparadicsommal adnám. Dél-Amerikában sok csípős, korianderes paradicsomsalsa kerülne rá, Indiában mentás, joghurtos öntet, Görögországban pedig tzatziki és pácolt lila hagyma. Örökös kedvencem burratával és za’atarral. Az alábbi egy elronthatatlan, mindig remekül beváló recept, amelynek óriási előnye, hogy a tészta lassan, egy éjszakán át kel, tehát másnap reggel már csak kisütni kell. Mini lángos = kevesebb lelkiismeret-furdalás.

 

Lángos

Hozzávalók (16 darab 10 cm átmérőjű mini lángoshoz)

 

250 ml langyos tej

1 kávéskanál cukor

25 g friss élesztő

500 g liszt

20 g só

100 ml kefir

2 evőkanál olaj

a sütéshez napraforgó- vagy más semleges olaj

 

A langyos tejhez adjuk a cukrot és az elmorzsolt élesztőt. Tíz percig hagyjuk állni, amíg felfut. Egy nagy tálba szórjuk a lisztet, elkeverjük a sóval. A közepébe mélyedést formázunk. A mélyedésbe tesszük a felfuttatott élesztőt (a tejjel együtt), a kefirt és a 2 evőkanál olajat. Elektromos kézikeverővel vagy robotgépben összekeverjük, néhány percig dagasztjuk. Homogén, de lágy tésztát kapunk, amely ilyenkor még nem formázható, ne ijedjünk meg! A masszát kiolajozott, folpackkal lefedett üvegtálba vagy uzsonnázózacskóba tesszük, és egy éjszakára hűtőbe megy, ahol másnapra csodásan megkel. A megkelt tésztát lisztezett gyúródeszkán átgyúrjuk, majd 16 egyforma részre vágjuk. Ezekből a darabokból golyót formázunk, majd lelapítjuk úgy, hogy egy kb. 10 cm-es korongot kapjunk. Fontos, hogy a közepe legyen egy kicsit vékonyabb, a pereme pedig vastagabb. Forró olajban, oldalanként 2-2 perc alatt aranyszínűre sütjük, majd konyhai papírtörlőre tesszük, hogy leitassuk róla az olajat.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.