Október utolsó napján senki nem gondolt arra, hogy közeleg a tél, hiába, hogy az átállított órák nyomán az alkonyat előbbre került. A többség a napos, már-már tavaszias időt igyekezett maradéktalanul kihasználni, így a felkapott kirándulóhelyekre már ebédidőben ki lehetett tenni a „megtelt” táblát. Nem volt ez másképp Szentendrén sem. A Duna-parton járkálva elsőre azt hittük, hogy valami tömegrendezvény készülődik, a belvárosban pedig ingyen festményt osztogatnak, pedig nem volt semmiféle egyéb látnivaló: macskakő, vállalhatatlan portékák hada, és persze a „hangulat”. Annyit érdemes csak feljegyezni, hogy hiába kezdődött el az ősz vége, a teraszok megteltek, és nemcsak teázási céllal. A szabályt erősítő kivételnek a Fő tér 17. alatt található Elisabeth étterem bizonyult, amelynek kiülős részén az átlaghoz képest sokkal kevesebben foglaltak helyet. De erre is volt magyarázat: a terasz előtt elhelyezett tábla egy úgynevezett napos kertre (illetve sunny gardenre) hívta fel a figyelmet. Mindezt nem szó szerint kell érteni, hiszen túlzás lenne kertnek (vagy kerthelyiségnek) nevezni az épület hátsó részén található, asztalokkal kirakott udvart, de a napfényre nem lehet panasz. Az érdeklődésre sem.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
