Majd’ kétszáz évvel ezelőtt, 1825-ben kezdődött minden. Salvatore Aceto ebben az évben vásárolt egy kisebb darab földet Ravello mellett, ahol belevágott a citromtermesztésbe és -kereskedelembe. A családi gazdaság a 20. század harmincas éveiben élte fénykorát, ebben az időszakban komoly nemzetközi forgalmat is lebonyolítottak. A második világháború után az Amalfi-partvidék legjelentősebb citromtermelőivé váltak, olyannyira, hogy akkortájt még a híres szicíliai és calabriai versenytársakat is megelőzték. A citromfarmot ma a hatodik generációt képviselő, az alapító felmenővel azonos nevet kapott Salvatore Aceto viszi, aki sikeres könyvvizsgáló cégét hátrahagyva, lassan nyugdíjba vonuló édesapjától vette át a családi gazdálkodást. Az elmúlt évtizedekben azonban sok minden változott: a tízhektáros terület sem mérete, sem termésmennyisége tekintetében nem tud növekedni, másra kellett helyezni a hangsúlyt. A kőkemény, gyakorlatilag függőleges, sziklás citromkertben biodinamikus termesztésre álltak át, és a világ egyik leghíresebb és legfinomabb citromfajtájára összpontosítanak. Az ún. sfusato amalfitano fajta nagy, ovális, a héja rücskös, a leve édes és hihetetlenül aromás. Az Aceto család a jelenkor kihívásaival küzd: a klímaválság által egyre gyakrabban előforduló időjárási viszontagságokkal, a sok csapadékhoz kapcsolódó természeti katasztrófák veszélyével (pl. hegyomlás), na meg persze a családi gazdaságok letűnésével és a munkaerőhiánnyal (a téli szüretet ukrán vendégmunkások segítségével tudják lebonyolítani).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
