Szedett-vedett üzletek, pénzváltó, török büfé az egyik oldalon, a romokban álló egykori Úttörő Áruház a másikon.
Isten hozott Balkániában, és ezen mit sem változtat az a modern épületkomplexum - szállodával, irodákkal, mélygarázzsal, érdektelen üzletekkel -, amit úgy egy évtizede építettek a Szép utca sarkára. Nos, a napokban éppen itt - szó szerint a kirakatban - talált otthonra a Nika névre hallgató étterem, ahová valójában egy optikai csalódást követően kerültünk. Mi ugyanis (és ezzel valószínűleg nem vagyunk egyedül) NKA-nak olvastuk a cégtáblát, és csak az étlap kézhezvétele után vált egyértelművé, hogy itt mégsem L. Simon László a fizetőpincér. A félreértés egyébként a kreatív grafikusnak köszönhető, aki a NIKA felirat I-jét úgy valósította meg, hogy a K betű függőleges szárára biggyesztett egy pontot. Balázs Péter tehát nincs egyedül a problémáival.
Ám mire ez kiderült, már rendelésben voltunk az egyébként hatalmas teremben, ami kétségtelenül igényes, ám leginkább egy kisebb német reptér ötcsillagos kávézóját juttatja eszünkben a kilencvenes évek elejéről. Szerencsére az ételek többsége már nem.
Ennek ellenére brokkolikrémlevessel indítunk (790 Ft), aminél unalmasabb nyitány nem is létezik, de az nemhogy megállja a helyét, kifejezetten ízletes, vagyis egyáltalán nem érezzük, hogy - ellentétben a bevált gyakorlattal - nem fordítottak volna rá kellő figyelmet. Ráadásul mandula "van az ő tetején". A fehérboros, fokhagymás kagyló (2590 Ft) sem okoz a vártnál nagyobb csalódást, de azért egyértelmű, hogy nem egy St. Tropez-i halászcsárda konyhájából érkezett. Ellenben az ún. nikaragujába (2690 Ft) valóban mindent beleadtak. A csirke, máj, bélszín, szűz kombó meglepően klassz steakburgonyával bármelyik westernkocsma favoritja lenne, csak ezt a nevet tudnánk feledni!
Valamelyest enyhít a dolgon, hogy a jó arányérzékkel összerakott édes labdacsokat szimplán túrógombócnak (1190 Ft) nevezik.
