kertész lesek

Fat Mama

  • kertész lesek
  • 2017. július 29.

Gasztro

A Kazinczy utcát méltán nevezik a bulinegyed szívének, de az keveseknek tűnik fel, hogy vendéglátóhelyei­nek arculata a merőleges utcák hatására változik. A Dohány és a Wesselényi utca közötti rész még a lassan UNESCO-védelem alá kerülő Szimpla kert ellenére is inkább talponállós-gyorsbüfés, a Dob–Király utcai szakasz helyeit viszont a harsány street food cirkusz sem tudja megmenteni attól, hogy ugyanolyan sterilnek tűnjön, mint a környező új építésű házak.

A Kazinczy u. 24. számú ház embermagasságban azok a régi épületeket idézi, amelyekből annyi sokat lebontottak a közelmúltban, még korhű, öntöttvas kandeláber is van a homlokzatán. De ha feljebb nézünk, jól látszik, hogy vadonatúj épületről van szó, ami funkcióját tekintve szálló, és persze étterem is.

A Fat Mama annyiban hagyományos vendéglő, hogy a környék rossz szokásait követve itt is a hamburgereké meg a pecsenyéké a főszerep. Viszont hatalmas különbség, hogy épp a rémes új házak határolta belső kertjének köszönhetően zökkent ki a bulinegyed harsány és zsibbasztó világából, mintha egy kedélyes sörkertbe csöppentünk volna a frankfurti reptér közelében.

A vargányakrémleves szarvasgombaolajjal és füstölt sajttal (1590 Ft) sokkal nyáriasabb fogás, mint amilyennek olvasva tűnik. A leginkább madártejre emlékeztető habra szervírozzák a kifejezetten könnyed levest, és füstölt sajt alatt sem a hő hatására gumivá változó Karavánt kell érteni, hanem egy ropogós szeletet, ami ízében, állagában pont olyan, mint az ún. sajtos ropogós. A tépett húsos burgert (2900 Ft) csak az egyébként első osztályú zsemle miatt nevezik így. A „burgert” inkább ragunak vagy pörköltnek mondanánk, de mivel marhanyakból készült, nem kell ezen csodálkozni. A rendhagyó kiszerelés nagyszerű ötlet, kár, hogy a túlzásba vitt barbecue-szósz jócskán lerontja az amúgy kiváló hús élvezeti értékét, a köretként kapott sült krumpli pedig inkább közepes.

A tejcsokoládés, mangós mousse (1290 Ft) a szuperédes befőtt és a fajsúlyos csokikrém menyegzője, mégsem kerülget a rosszullét. Ha valaki Pesten egzotikus cukrászdát akar nyitni, el ne felejtse elkérni a receptet.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.