Krúdy a legpestibb utcának nevezte a Király utcát, mi a bulinegyed miatt pár évvel ezelőtt már a legélhetetlenebbnek mondtuk. De tavaly óta baljós béke honol itt is, legfeljebb szellemidézéssel szórakoztathatjuk magunkat. Például azzal, hogy a hetvenes évektől a kilencvenesek közepéig nem a kocsmák, hanem a műszaki bizományik, no meg a boltok előtt álló nepperek uralták a terepet, akik ugyanúgy leszólítgatták a járókelőket, mint pár éve a vendéglátóhelyek előtt étlappal hadonászó csinos lányok. E távoli, illetve a közeli közelmúltat nehéz lenne „konkrétumokkal” összekapcsolni, de a Király utca 55. szám alatt működő Frici Papa Kifőzdéje akár szimbolikus híd is lehet a hifitornyok és a legénybúcsúk között. Amikor 1997-ben megnyílt, a törzsközönség összetétele egészen más volt, mint most, de a konyha az eltelt több mint húsz év alatt sem változott; azt nyújtja, amit a „kifőzde” kifejezés sugall, ha valaki nagyon éhes: jókedvet, bőséget, ehetőt. A Frici Papa ezen összetevők mellett a méreteivel tett szert behozhatatlan előnyre: a zsebkendőnyi kifőzdékkel szemben – ahol a bűz a plafonig ér, ebédidőben sorba kell állni, és mire sorra kerülünk, az fogy el, amit kiválasztottunk – itt nemcsak több hely van, de kiszolgálás is, ráadásul az árak a bulinegyed idején sem szöktek a csillagokig. Ahogy most a házhoz szállítás idején sem. A futár pontos, a hungarocell-folpack összetételű csomagolás már 1997-ben is így nézhetett ki, ha valaki nem bírta helyben megenni az ebédet.
A daragaluska-leves (899 Ft) nemcsak nagy adag, de ízre is jobb, mint a kifőzdei átlag, a két hatalmas galuska egészen káprázatos. Nem mondhatunk mást a rakott krumplival (1400 Ft) kapcsolatban sem. Nemcsak a krumplival nem spóroltak, bőséggel jutott rá kolbász, tojás és tejföl is, de az egész úgy „összeállt”, hogy a hozzávalókat külön-külön nem is tudnánk értékelni. A brassói aprópecsenyéről (1600 Ft) sem az ismert vendéglátós pletykák jutnak az eszünkbe, a ragu nem rágós, nem zsíros, és a sült krumpli sem tocsog az olajban. A gombapaprikást (1299 Ft) is csak dicsérni lehet, épp annyira kemény és vizes, amennyire muszáj, és a galuska (454 Ft) sem tűnik gépinek. Ráadásul mindhárom adagot nevezhetnék kétszemélyes tálnak is, mert akkorák. Ugyanez elmondható a Gundel-palacsintáról is (990 Ft), amely egy átlagos kifőzdében talán a csodálatunkat is kiváltaná, de most, az előzmények ismeretében csak annyit mondhatunk: jó, de nem az igazi.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
