étel, hordó

Fricska

  • ételhordó
  • 2015. október 24.

Gasztro

„Polgári konyha a XXI. században! Ezt kínáljuk Önöknek az örök fiatal bohémok utcájában!” – olvassuk a beharangozót. Ez meg hol lehet? Egyáltalán van olyan közterület Budapesten, amire illene ez a vaskos idegenforgalmista meghatározás? Ötletünk sincs, de ha a Fricska üzemeltetői szerint a Dob utca a megfejtés, lelkük rajta. Mindenesetre köszönjük a szíves tájékoztatást.

Ennél sokkal nagyobb fricska az ún. gastropub „fekvése”, illetve utcai ábrázata. Szó szerint a Dob utca 56. alatt van, egy pincébe kell lemenni. Az efféle lejáratról a hozzánk hasonló időseknek az egykori lépcsős borozók, esetleg az üzemi ifjúsági klubok ugranak be, ám szó sincs édes nosztalgiáról. Most is az orrunkban érezzük a lambéria bűzét, amelybe a dohányfüst visszavonhatatlanul ette bele magát. Pokolba az 1980-as évekkel! A Fricska bejárata aktuálisan egy tipikus burgerezőre emlékeztet, lassan már csak ilyet látni a környéken.

De gyomorba vágó meglepetés, ami odalent fogad. Tágas, minőségi modern bútorokkal berendezett terem, ami a vicces faliképek (repülő hal, gumicsizmás disznó) és a dekorációként alkalmazott számtalan borospalack ellenére is inkább egy laboratóriumnak tűnik.

Az étlap naponta változik, nagy fekete táblára írják ki az aktuális ajánlatot, csupa olyan dolgot, amit garantáltan nem találnánk más étlapon. Hol látni például kecskesültet mángoldos rétessel vagy ördöghalat kukoricával és gnocchival? A már-már zavarba ejtő kreativitás láttán felmerül bennünk, hogy ez valóban eredeti vagy csak eredetieskedő, ám az ételek nem hagynak kétséget afelől, hogy a „küldetéstudat” mellett profi szaktudással van dolgunk.

A paprikakrémleves füstölt nyelvvel (1050 Ft), a gombás rizottó (2000 Ft) és a zelleres báránygerinc bébizöldségekkel (4250 Ft) egytől egyig olyan minőséget képviselnek nemcsak ízükben, állagukban, hőmérsékletükben stb., de a tálalásban is, hogy nehéz lenne bármibe belekötni. Egyedül a marinált rebarbarás kecskesajtfagylalt (1050 Ft) desszertként tálalásával voltak fenntartásaink – előételként jobban esett volna. Szóval, ha valaki igazán különleges vacsorát szeretne, ereszkedjen alá az erzsébetvárosi pincébe!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.