kertész lesek

Hableány – Leányfalu

  • kertész lesek
  • 2019. december 7.

Gasztro

„Nos, ha kevés idejük van a Hortobágyra, s változatos képet óhajtunk bemutatni vendégünknek a Dunakanyarban, alföldként lebbentsük fel vendégünk előtt a Szent­endrei-sziget fátyolát. Hegyek s alföld együtt – erre már bizonyosan csettint előre a vendég, még ha úgy el is van kényeztetve természeti szépségek tekintetében, s lát az alföldjéhez igazi magyar falut is. Ha szerencséje van, hall még dalszót is valamelyik pócsmegyeri kocsmában.” E sorok ötven évvel ezelőtt jelentek meg a Dunakanyar tájékoztató című idegenforgalmi kiadványban, de már akkoriban is képtelenségnek tűnt minden szó. 1969-ben Szentendre és Visegrád mellett Leányfalu volt a Dunakanyar legfelkapottabb nyaralóhelye, egymásba értek a szakszervezeti üdülők és vendégházak, bár azt nehezen tudjuk elképzelni, hogy a „tájékoztató” ismeretlen szerzőjén kívül bárkinek is a délibábos puszta jutott volna az eszébe, midőn lesétált a révkikötőbe és átnézett Pócsmegyerre.

Mostanában sem legelnek errefelé szürke marhák, annál nagyobb meglepetés, hogy a leányfalui helyszín alig változott fél évszázad alatt. Vadregényes partvonal, lepusztult komp, melegítős utószezonhuszárok. A kisvendéglő neve ugyancsak a régi időket idézi, egészen pontosan Psota Irén országos slágerét, a Barna bőrű hableányt (1959-ből), aki „Tahiból érkezett és Tahiti lánya lett”. Ehhez képest nemcsak az éttermi honlap a megtestesült anakronizmus, de az is, hogy a helyet csak a 80-as években nyitották.

A májgombóclevessel (550 Ft) nincs baj. Nem gyanúsítjuk azzal, hogy porból vagy kockából született, a pingponglabda méretű gombóc is házi készítménynek tűnik, a hőmérséklete is megfelelő. A rántott karfiollal (1800 Ft) nem vagyunk ennyire megelégedve. Valószínűleg előregyártott, íze sincs sok, de a túlzottan édes tartármártás és a rizibizi sem javít a helyzetén. Ehhez képest jelentős fordulat, hogy a rántott sertésszelet (1600 Ft) tökéletes a maga nemében.
A hús és a panír jól kiegészítik egymást, nincs sem olajos mellékíz, sem túlzott rágáskényszer. Ráadásul a kovászos uborka (400 Ft) világbajnok. A hideg és száraz desszerttel (700 Ft) meg úgy vagyunk, hogy Gundel-palacsintáról jót vagy semmit.

 

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.