kertész lesek

Halászcsárda – Pákozd

  • kertész lesek
  • 2018. szeptember 2.

Gasztro

A Pákozdi-félszigeten, más néven a Szúnyog-szigeten sokáig egyetlen obeliszk magasodott. Rákosiék állították 1951-ben a legendás 1848-as ütközet emlékére, a pontos dátumot, szeptember 29-ét pedig gyorsan kinevezték a fegyveres erők napjává. Ennek ellenére csak a rendszerváltás után szaporodtak meg itt a látnivalók, sőt egyre csak bővültek és bővültek… A mindenféle hadtörténeti kiállítások mellett van már itt kápolna a Don-kanyarban elesettek emlékére, doberdói katonai barakk másolata 1916-ból, második világháborús lövészárok, 56-os „emlékpont” páncélossal. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a közelben található a tavaly felavatott gigantikus szobor, a 12,5 méteres Miska huszár, egyértelmű, hogy valamiféle honvédelmi Disneyland van itt kialakulóban.

Mindezt azért érdemes megjegyezni, mert úgy tűnik, hogy a félsziget másik nevezetességének, a több mint 100 éves halászcsárdának a forgalmát jelentősen felfuttatta az itteni sok-sok látnivaló. Hétköznap kora délután is telt ház fogad, pedig tömegközlekedés nincs errefelé, hacsak az Agárdról érkező vízibuszt nem tekintjük annak. Az étlapon az átlagnál, de még az átlagos halászcsárdák kínálatánál is sokkal több halétel van. A korhely-, azaz káposztás, tejfölös halászlé (2200 Ft) tökéletes kezdés. Az extra belevalók sokat dobnak rajta, de azért a harcsa- és pontyfalatok teszik emlékezetessé. A harcsapaprikás túrós csuszával (2830 Ft) szintén telitalálat, tökéletes harmónia van a hal és a köret között, bár abban egészen biztosak vagyunk, hogy mindez inkább a „régi iskola” rajongóinak jön be; egyúttal jeleznénk, hogy az elkészítés módja, illetve a jelentős mennyiség bizonyos körökben riasztó lehet. Mint ahogy az is, hogy a különben jó ízű pontypaprikás esetében (2600 Ft) meg kell küzdeni a szálkákkal. A halvonaltól távol eső területről a kijevi pulykamellet (2650 Ft) választjuk. Örömteli, hogy kizárólag fűszervajjal töltötték, vagyis sajt csak reszelve került a tetejére, a panírra sem mondunk rosszat, tehát az összhatás jó, mármint a prézli, a vaj, és sajt háromszögében. A hús viszont kissé rágós, ami a halak után egyértelmű csalódás, és ezen nem segít az sem, hogy a rizibizit nem mirelit borsóval készítették.

A maga nemében különleges a gyümölcsös tiramisu (950 Ft), de erre támaszkodva azért nem alapíthatnának egy cukrászdát.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.