„Tisztelt Közgyűlés! Beszédem elején megemlítettem Óbudának egy erősen elhanyagolt részét, amely terület mondhatni, talán fővárosunknak egyik legelhanyagoltabb területe és ez a Kaszásdűlő. (…) A Kaszásdűlő közelebb esik a főváros szívéhez, mint például Kőbánya, a Margit hídtól 18 perc alatt megközelíthető, még perifériának sem nevezhető. A Kaszásdűlőn több mint 400 család lakik 400 házban és ezen házak lakói a falu nívójára vannak lesüllyesztve, mert Kaszásdűlő még ideiglenes csatornázással sem rendelkezik” – fakadt ki 1940-ben Hüttl Károly, a székesfővárosi közigazgatási bizottság tagja a közgyűlésben, de a helyzet sem akkor, sem harminc évvel később nem változott: Kaszásdűlő „alap-közművesítése” csak 1976-ra fejeződött be. Igaz, nem az ott élők kedvéért, hanem azért, mert úgy döntöttek, hogy épüljön lakótelep a zűrös negyed helyén. A munkálatok 1981-ben kezdődtek, s 1984-ig majdnem 3000, két évvel később pedig további 600 lakás épült. Mivel a házaknak csak a fele tízemeletes panel, a többi pedig négyemeletes, Kaszásdűlő az emberarcú lakótelep megtestesülése lett; a vendéglátást inkább büfék és kocsmák képviselik, és persze van pizzéria is. A legnagyobb dobás viszont a Huszti út 21. alatt található. „Hangulatos légkörben fenséges fogásokat kínál a Házisárkány étkezde étterem. Töltsön el egy estét gyönyörű, idilli kültéri helyiségünkben. Ha lehűlne az idő, visszavonulhat a fűtött teraszra, hogy ott folytassa a kellemes időtöltést” – olvashatjuk Kaszásdűlő csillagáról.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
