Sokáig villamosforduló, szaknyelven hurokvágány volt a Margit híd budai hídfőjénél, a sínek egy zöld szigetet fontak körbe.
A hurok megszűnése után, úgy nyolc-kilenc éve a vendéglátóipar vert itt tanyát, az addig kihasználatlan területre pavilon épült kerthelyiséggel, ma már olyan, mintha mindig itt lett volna. A létesítmény külsőre egyáltalán nem ízléstelen, ráadásul a terület „zöld jellegét” sem semmisítette meg, működtetői egyszerűen kihasználnak egy olyan lehetőséget, amit korábban senki, pedig oly magától értetődő lett volna.
Ennek ellenére mostanáig úgy hittük, hogy a Híd Bistro afféle kávézó és ivóhely, ételválasztékuk csimborasszója a melegszendvics. Tévedtünk. Igaz ugyan, hogy az étlapon a Pizzák című fejezet a leghosszabb, azért bőven akad komolyabb vállalás is.
Az ún. görög ízelítő (1450 Ft) szokásos előétel: a tzatziki, a padlizsán- és tonhalkrémek mellett pizzakenyeret adnak hozzá; nem ájulunk el tőle, se jó, se rossz értelemben, viszont értékeljük a tréfát: a zöld olajbogyó valóban olajbogyó, a fekete viszont cseresznye, ám ez ránézésre egyáltalán nem egyértelmű. A tejszínes paradicsomleves friss bazsalikommal (850 Ft) nem tejszínes, és nincs is rajta friss bazsalikom, de megjárja, főleg azért, mert a pestós olaj különleges ízt ad neki. A pekingi narancsos kacsamell salátában (1850 Ft), ha nagyon odafigyelünk, felfedezhetők bizonyos távol-keleti ízek, de inkább az a feltűnő, hogy a zöldség eléggé „fáradt”, a hús meg nem is olyan rossz. A tárkonyos marhavadasnál (2690 Ft) nemcsak a jelzővel van bajunk. Rosszabb, hogy a tárkonytalan szósz olyan, mintha valami konzervdobozból szedték volna elő, a hús pedig túlságosan puha. Nem menti a helyzetet, hogy a szokott gombóc helyett vastagmetélt a köret, ami más környezetben egész jó is lehetne.
A legnagyobb csalódás mégis a risotto al melanzane (1850 Ft), noha nevéhez híven nem hiányzik belőle a padlizsán. Igen ám, de amit kapunk, nem rizottó, hanem sima, ízesített főtt rizs. Látványra pont olyan, mint a menzai rizses hús volt a múlt század derekán, ízre a nyomába se ér.
