kertész lesek

Incognito

  • kertész lesek
  • 2015. október 10.

Gasztro

Több mint húsz éve kezdődött a Liszt Ferenc tér vendéglátó-ipari karrierje, úgyhogy kevesen emlékeznek arra, hogy az első építőkocka az Incognito nevű hely volt majdnem a Paulay Ede utca sarkán. Ha most visszamehetnénk az időben, nehezen tudnánk megfejteni a titkát. Próbálunk visszaemlékezni, de valahogy csak az állandó félhomály ugrik be, meg valami kék fény.

Persze akkoriban még kutyák szaladgáltak errefelé, és a bokrokban alvókat sem háborgatta a rendőr.

A többit ismerjük. A Liszt Ferenc térből pár év alatt idegenforgalmi látványosságot faragott a vállalkozói szellem, ám például a bulinegyed Szimpla kertjével ellentétben az Incognitóból nem lett zarándokhely. Egyszerűen beleolvadt a tájba, és vált a sok-sok eredetieskedő kocsma egyikévé. A mimikri olyan tökéletesre sikerült, hogy amikor erre jártunk, azon lepődtünk meg, hogy még mindig létezik.

Igaz, ma már csak a neve ugyanaz. Külsőre az átlagnál is átlagabb, úgyhogy nagy pénzben lefogadnánk, hogy aki ide be- vagy kiül, azt egyáltalán nem érdekli, hogy Incognitónak nevezik. Felőle lehetne Indigó vagy Indiáner is.

Az étlapot böngészve tovább erősödik bennünk a gyanú, hogy itt kínosan tartózkodnak mindenféle eredeti megoldástól. Vannak szendvicsek meg burgerek, de levesből csak gulyás- meg gazdag hús- (mindkettő 1090 Ft), amiket a hőségriadó miatt mellőznénk. Elsőnek a kemencés padlizsánkrémet (1590 Ft) kóstoljuk meg, ami rusztikus jelzője ellenére sem tartogat különösebb izgalmakat. Legfeljebb abban tér el az átlagtól, hogy kevésbé krémes, inkább rostos vagy szálas, ha lehet ilyet mondani. Főleg paradicsomot, paprikát és lila hagymát raknak mellé, illetve hat szelet háromszögletű toastot. Meg lehet enni.

A mediterrán grilltofunál (2490 Ft) is a háromszögek játszanak, ám ennél sokkal meglepőbb, hogy íze is van, méghozzá olyan intenzív, hogy hamis fetaként is árulhatnák. Ám mielőtt meghatódhatnánk a Távol-Kelet iránti tisztelet e kétségkívül kreatív megnyilvánulásán, eszünk a mellékelt rizsből… És mindent visszaszívunk.

Az sem hétköznapi eljárás, hogy a lecsós libamájragut (3490 Ft) rösztivel (ez is háromszög alakú!) bolondítsák meg. Szerencsére nem a szokásos olajos vacak, ami ugyan kellemes csalódás, de mivel a májat elsózták, valójában tökmindegy.

Legalább a vége jó: a kesudiós brownie vaníliafagylalttal (990 Ft) bármelyik divatos cukrászdában legalább annyira menőnek számítana, mint egy vacsora a Liszt Ferenc téren.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.