kertész lesek

Incognito

  • kertész lesek
  • 2015. október 10.

Gasztro

Több mint húsz éve kezdődött a Liszt Ferenc tér vendéglátó-ipari karrierje, úgyhogy kevesen emlékeznek arra, hogy az első építőkocka az Incognito nevű hely volt majdnem a Paulay Ede utca sarkán. Ha most visszamehetnénk az időben, nehezen tudnánk megfejteni a titkát. Próbálunk visszaemlékezni, de valahogy csak az állandó félhomály ugrik be, meg valami kék fény.

Persze akkoriban még kutyák szaladgáltak errefelé, és a bokrokban alvókat sem háborgatta a rendőr.

A többit ismerjük. A Liszt Ferenc térből pár év alatt idegenforgalmi látványosságot faragott a vállalkozói szellem, ám például a bulinegyed Szimpla kertjével ellentétben az Incognitóból nem lett zarándokhely. Egyszerűen beleolvadt a tájba, és vált a sok-sok eredetieskedő kocsma egyikévé. A mimikri olyan tökéletesre sikerült, hogy amikor erre jártunk, azon lepődtünk meg, hogy még mindig létezik.

Igaz, ma már csak a neve ugyanaz. Külsőre az átlagnál is átlagabb, úgyhogy nagy pénzben lefogadnánk, hogy aki ide be- vagy kiül, azt egyáltalán nem érdekli, hogy Incognitónak nevezik. Felőle lehetne Indigó vagy Indiáner is.

Az étlapot böngészve tovább erősödik bennünk a gyanú, hogy itt kínosan tartózkodnak mindenféle eredeti megoldástól. Vannak szendvicsek meg burgerek, de levesből csak gulyás- meg gazdag hús- (mindkettő 1090 Ft), amiket a hőségriadó miatt mellőznénk. Elsőnek a kemencés padlizsánkrémet (1590 Ft) kóstoljuk meg, ami rusztikus jelzője ellenére sem tartogat különösebb izgalmakat. Legfeljebb abban tér el az átlagtól, hogy kevésbé krémes, inkább rostos vagy szálas, ha lehet ilyet mondani. Főleg paradicsomot, paprikát és lila hagymát raknak mellé, illetve hat szelet háromszögletű toastot. Meg lehet enni.

A mediterrán grilltofunál (2490 Ft) is a háromszögek játszanak, ám ennél sokkal meglepőbb, hogy íze is van, méghozzá olyan intenzív, hogy hamis fetaként is árulhatnák. Ám mielőtt meghatódhatnánk a Távol-Kelet iránti tisztelet e kétségkívül kreatív megnyilvánulásán, eszünk a mellékelt rizsből… És mindent visszaszívunk.

Az sem hétköznapi eljárás, hogy a lecsós libamájragut (3490 Ft) rösztivel (ez is háromszög alakú!) bolondítsák meg. Szerencsére nem a szokásos olajos vacak, ami ugyan kellemes csalódás, de mivel a májat elsózták, valójában tökmindegy.

Legalább a vége jó: a kesudiós brownie vaníliafagylalttal (990 Ft) bármelyik divatos cukrászdában legalább annyira menőnek számítana, mint egy vacsora a Liszt Ferenc téren.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.