„A kérdéses szó a közelmúlt gazdasági életének – tudtunkkal – nem hivatalos, de igen elterjedt műkifejezése. Gazdasági, jogi szakismeretünk kevés van, így csak laikus módon értelmezhetjük: olyan ideiglenes, illetőleg átmeneti típusú kisebb (vendéglátóipari stb.) vállalkozás, amelyet meghatározott összeg lefizetése (vállalása) után, pontosabb elszámolás kötelezettsége nélkül vezethet az engedély tulajdonosa a szerződés szerinti ideig és helyen.”
A fenti idézet a Magyar Nyelvőr 1960-as évfolyamából való, annak a kíváncsi olvasónak válaszolták, aki a gebin szó jelentésére volt kíváncsi. Tíz évvel később már nem kellett ugyanezt magyarázni, igaz, a többség úgy vélte – okkal –, hogy az efféle engedélyeket kizárólag ajándékként osztják, leginkább kiöregedett sportolóknak.
Nem tudnánk megmondani, hogy a Jókai utca 20. alatt található Karcsi vendéglő gebinként nyílt-e 1988-ban, de az egészen biztos, hogy vezetése megértette az idők szavát. Kevés olyan kisvendéglőt ismerünk, mely ugyan a rendszerváltás előtt született, de változatlan profillal működik, a Karcsi ilyen. „Az évek folyamán folyamatosan bővültünk. Először az üzlet melletti helyiséget vettük meg, amivel a férőhely 25 fővel bővült. Végül hozzávásároltunk még egy helyiséget, így a befogadóképességünk 80 főre nőtt” – olvassuk beharangozójukban, ami kétségkívül sikert feltételez.
A vasárnapi ebédidőben meglehetős vendégsereg gyűlt össze, igaz, csak egy helyiség működik. Az étlap 95 tételt sorol fel, ami még úgy is merész vállalás, hogy a köretek és a savanyúk külön számot kaptak. A csülkös bableves (650 Ft) sűrű és jóízű, a csülök különösen finom. Kár, hogy langyos. A borjúbécsire (1850 Ft) nem mondhatunk rosszat. Majdnem akkora, mint egy pizza, a hús, a panír is hozza a hazai átlagot, de szerencsére nem azt, amit úgy nevezünk, hogy rántott sertésborda. A mátrai borzaskát itt borzacskának hívják (1650 Ft) talán azért, mert sertés helyett csirkéből készül. A sörtészta nem tocsog az olajban, nem spórolták le róla sem a tejfölt, sem a sajtot. Az meg legyen a mi bajunk, hogy látványa a sajtos-tejfölös lángost juttatja az eszünkbe. A végén a somlói galuska (750 Ft) sem nehezít el, a tejszínhab vállalható, a tészta frissnek tűnik, talán csak rumból (rumaromából?) van benne a kelleténél több.
