étel, hordó

Karcsi

  • ételhordó
  • 2019. június 16.

Gasztro

„A kérdéses szó a közelmúlt gazdasági életének – tudtunkkal – nem hivatalos, de igen elterjedt műkifejezése. Gazdasági, jogi szakismeretünk kevés van, így csak laikus módon értelmezhetjük: olyan ideiglenes, illetőleg átmeneti típusú kisebb (vendéglátóipari stb.) vállalkozás, amelyet meghatározott összeg lefizetése (vállalása) után, pontosabb elszámolás kötelezettsége nélkül vezethet az engedély tulajdonosa a szerződés szerinti ideig és helyen.”

A fenti idézet a Magyar Nyelvőr 1960-as évfolyamából való, annak a kíváncsi olvasónak válaszolták, aki a gebin szó jelentésére volt kíváncsi. Tíz évvel később már nem kellett ugyanezt magyarázni, igaz, a többség úgy vélte – okkal –, hogy az efféle engedélyeket kizárólag ajándékként osztják, leginkább kiöregedett sportolóknak.

Nem tudnánk megmondani, hogy a Jókai utca 20. alatt található Karcsi vendéglő gebinként nyílt-e 1988-ban, de az egészen biztos, hogy vezetése megértette az idők szavát. Kevés olyan kisvendéglőt ismerünk, mely ugyan a rendszerváltás előtt született, de változatlan profillal működik, a Karcsi ilyen. „Az évek folyamán folyamatosan bővültünk. Először az üzlet melletti helyiséget vettük meg, amivel a férőhely 25 fővel bővült. Végül hozzávásároltunk még egy helyiséget, így a befogadóképességünk 80 főre nőtt” – olvassuk beharangozójukban, ami kétségkívül sikert feltételez.

A vasárnapi ebédidőben meglehetős vendégsereg gyűlt össze, igaz, csak egy helyiség működik. Az étlap 95 tételt sorol fel, ami még úgy is merész vállalás, hogy a köretek és a savanyúk külön számot kaptak. A csülkös bableves (650 Ft) sűrű és jóízű, a csülök különösen finom. Kár, hogy langyos. A borjúbécsire (1850 Ft) nem mondhatunk rosszat. Majdnem akkora, mint egy pizza, a hús, a panír is hozza a hazai átlagot, de szerencsére nem azt, amit úgy nevezünk, hogy rántott sertésborda. A mátrai borzaskát itt borzacskának hívják (1650 Ft) talán azért, mert sertés helyett csirkéből készül. A sörtészta nem tocsog az olajban, nem spórolták le róla sem a tejfölt, sem a sajtot. Az meg legyen a mi bajunk, hogy látványa a sajtos-tejfölös lángost juttatja az eszünkbe. A végén a somlói galuska (750 Ft) sem nehezít el, a tejszínhab vállalható, a tészta frissnek tűnik, talán csak rumból (rumaromából?) van benne a kelleténél több.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.