A vasútállomás felől nézve a tatabányai polgármesteri hivatal épülete (Fő tér 6.) a szokásos monstrum, akkor megy oda az ember, ha ott dolgozik, vagy ha nagyon muszáj. Nem tudjuk, hogy e nyomasztás ellentételezéseként vagy pusztán anyagi okokból alakítottak-e ki az épület végében külön bejáratú teraszos éttermet, de az biztos, hogy fél egykor, azaz a hivatali ebédidőben majdnem telt házzal üzemel. Bár minden jel arra utal, hogy a többség a gyors és költségkímélő menüzés mellett döntött – a napi leves 390 Ft, a főétel 890 Ft –, szó sincs holmi menzáról vagy kifőzdéről; több pincér térül-fordul, legfeljebb azon lepődnek meg, hogy az étlapról rendelünk – de ez sem okoz fennakadást.
Másutt egészen biztosan politikai színezete lenne az elnevezésnek, Tatabánya a szabályt erősítő kivétel. A városra leselkedő hatalmas madár szobra még a szocialista bányatröszt éveiben is jelkép maradt, csak találgatni tudjuk, hogy miért. Talán azért, mert nem Horthy alatt, valamiféle irredenta felbuzdulás nyomán született, hanem korábban, 1907-ben annak a csatának az ezredik évfordulójára, amelyet állítólag itt a környéken vívott Árpád Szvatopluk szláv fejedelemmel.
Azt képzelnénk, hogy a betyárleves turul módra (1350 Ft) valami agyonpaprikázott csípős forróság – nem az. De nem is a megszokott tárkonyos raguleves egzotikus mellékízzel. A marharagu és a zöldségek mellett gomba és főtt tojás van benne, amitől nemcsak „tartalmasabb”, de finomabb is. A neszmélyi pecsenyére (2750 Ft) azt mondhatnánk, hogy Komárom megye válasza a hagymás rostélyosra. Marha helyett mustáros sertésszűz kellő mennyiségű hagymával, s szalonnát is adnak hozzá. A steakburgonya átlagos. Noha a desszertek között „turul palacsintát” is felsorolnak, a mandulás kéregben sült fagylalt (1190 Ft) izgalmasabbnak tűnik, és nemcsak a neve miatt. Kívül meleg, belül hideg, egyszerre gombóc és parfé, mindkettőnek átlagon felüli.
