Chili&vanília

Lassú leves  

Gasztro

Klasszikus, lassan főzött francia hagymaleves

Beütött a forró, tartalmas levesek szezonja, nem árt hát elővenni néhány elfeledett klasszikust. A francia hagymaleves biztos, hogy a világ kulináris csodái közé sorolandó, hihetetlen, hogy összesen két hozzávalóból és néhány kiegészítőből egy ennyire tökéletes étel születik. A hagyományos, valódi hagymaleves mély, sötét és tejszínt nyomokban sem tartalmaz, éttermeinkben ritka, mint a fehér holló (a Stand25 bisztróban kóstolható az egyetlen nívós). A kerek komplexitása három összetevőből alakul ki, ezek pedig a következőek: tonnányi, lassan karamellizált hagyma, bivalyerős marhahúsalaplé, valamint a főzésre szánt idő, egyiket sem lehet megúszni. Vegyük is sorra mindet: 1. Bár hagyma és hagyma között nyilván létezik különbség, a sima, mezei vöröshagyma is kiváló eredményt fog adni. A leves azonban bármelyik fajtából finom lesz, vagy használhatunk akár többfélét vegyesen is. 2. Az autentikus, francia elkészítési módban marha alaplé szerepel, és valóban ettől lesz a leggazdagabb ízű, ha van lehetőségünk, ezt használjuk. Ha nincs, akkor egy kiló csirkeszárnyból, egy óra alatt, kuktában főzött, könnyebb csirke alaplé is megteszi (ez készülhet akár a hagyma karamellizálása alatt). Leveskocka semmiképpen nem, víz sem, bolti alaplé csak vészhelyzetben (nem mellesleg, létezik már az Alaplé Bár, az onnan vett kiváló). 3. Végül a legfontosabb összetevő: az idő és türelem. A francia hagymaleves igazi slow cooking étel, nincs „megúszós” változata. Egy kiló hagymát lassan, türelmesen, kíméletesen, egyenletesen aranyszínűre karamellizálni, majdnem egy óránkba kerül. Ehhez nem árt egy vastagfalú, öntöttvas lábas (valamint kisimult idegállapot). Utána pedig további háromnegyed órát gyöngyözik még az alaplével is. Cserébe az egyik leggazdagabb ízű levest kapjuk, ráadásul az alább ajánlott recept ki­adós mennyiség, vagy nyolc tányérnyi, lehet enni több napig.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.