Chili&vanília

Lassú leves  

Gasztro

Klasszikus, lassan főzött francia hagymaleves

Beütött a forró, tartalmas levesek szezonja, nem árt hát elővenni néhány elfeledett klasszikust. A francia hagymaleves biztos, hogy a világ kulináris csodái közé sorolandó, hihetetlen, hogy összesen két hozzávalóból és néhány kiegészítőből egy ennyire tökéletes étel születik. A hagyományos, valódi hagymaleves mély, sötét és tejszínt nyomokban sem tartalmaz, éttermeinkben ritka, mint a fehér holló (a Stand25 bisztróban kóstolható az egyetlen nívós). A kerek komplexitása három összetevőből alakul ki, ezek pedig a következőek: tonnányi, lassan karamellizált hagyma, bivalyerős marhahúsalaplé, valamint a főzésre szánt idő, egyiket sem lehet megúszni. Vegyük is sorra mindet: 1. Bár hagyma és hagyma között nyilván létezik különbség, a sima, mezei vöröshagyma is kiváló eredményt fog adni. A leves azonban bármelyik fajtából finom lesz, vagy használhatunk akár többfélét vegyesen is. 2. Az autentikus, francia elkészítési módban marha alaplé szerepel, és valóban ettől lesz a leggazdagabb ízű, ha van lehetőségünk, ezt használjuk. Ha nincs, akkor egy kiló csirkeszárnyból, egy óra alatt, kuktában főzött, könnyebb csirke alaplé is megteszi (ez készülhet akár a hagyma karamellizálása alatt). Leveskocka semmiképpen nem, víz sem, bolti alaplé csak vészhelyzetben (nem mellesleg, létezik már az Alaplé Bár, az onnan vett kiváló). 3. Végül a legfontosabb összetevő: az idő és türelem. A francia hagymaleves igazi slow cooking étel, nincs „megúszós” változata. Egy kiló hagymát lassan, türelmesen, kíméletesen, egyenletesen aranyszínűre karamellizálni, majdnem egy óránkba kerül. Ehhez nem árt egy vastagfalú, öntöttvas lábas (valamint kisimult idegállapot). Utána pedig további háromnegyed órát gyöngyözik még az alaplével is. Cserébe az egyik leggazdagabb ízű levest kapjuk, ráadásul az alább ajánlott recept ki­adós mennyiség, vagy nyolc tányérnyi, lehet enni több napig.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.