Igen sok hatásos módszer létezik a Magyarország régiói közötti különbségek bemutatására, de azzal senki nem próbálkozott, hogy megyeszékhelyek vendéglátását vesse össze. Mi sem méricskéltünk tudatosan, a véletlen hozta, hogy előbb Salgótarjánba, egy héttel később meg Székesfehérvárra vitt az utunk, és akkora volt a különbség, hogy a szívünk elszorult. „A belváros teljesen kihalt, így ha vacsorai »meleg étel« alatt nem a pizzát vagy a hamburgert értjük, akkor (…) főzünk magunknak” – írtuk a múlt héten a salgótarjáni szombat esti lehetőségekről, mielőtt az egyetlen vállalható vendéglőt megtaláltuk. Székesfehérváron ennek az ellenkezőjét találtuk: éttermek tucatja várja a vendégeket – igen változatos kínálattal.
A Salvator például bajor konyhát ígér nem messze a belvárostól (Ányos Pál utca 3.), és ez nemcsak az étlapra vonatkozik. A három külön teremből álló helyen a faburkolattal és a nyers téglafallal minden bizonnyal azt a középkori hangulatot próbálják megidézni, amelyben a Paulaner sör címkéjének szerzetese is otthonosan érezné magát.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
