étel, hordó

Liliomfi, Szolnok

  • ételhordó
  • 2011. december 29.

Gasztro

A szolnoki Tisza-part még ilyenkor, ködben és fagypont környékén is sétára csábít, és bár az újonnan átadott gyaloghíd olyan e tájnak, mint valami hipermodern játszótéri kellék, figyelmünket egy másik - bár sokkal kevésbé feltűnő - közeli újdonság köti le. Nem is újdonság, inkább beavatkozás - valamikor nyáron a város első világháborús emlékművére (a közismert "meztelen szoborra") az 1914-1918 alá odavésték azt is: 1939-1945. Mivel az évszámok mellett a szobor talapzatán a felirat csupán annyi: "A világháború hőseinek emlékére", senkinek nem lehet kifogása a lépés ellen - legalábbis olvasóként. Annyit azért megjegyeznénk, hogy a szobor 1926-ban készült, és vélhetően nem avval a céllal, hogy mint valami családi kriptára, más évszámokat is felvéssenek.

Miközben azon rágódunk, hogy ez most jobb-e vagy rosszabb, mint egy barkácsolt bronzturul vagy valami hasonló, a Szigligeti Színházhoz érkezünk. A homlokzatról - mások mellett - Balázs Péter is ránk mosolyog avval a jellegzetes arckifejezéssel, amire azt mondhatnánk, hogy a színészi eszköztárának kvintesszenciája. E mosoly kísért a színházzal szemközti Liliomfi étteremben is, pedig ott már kizárólag a nyolcvanas évek népszerű popzenekara, a bajai Fórum slágere jár a fejünkben: "Csak az a biztos, ha tele has".

Bemondásra a Liliomfit valami bohémtanyának gondolnánk, ránézésre viszont afféle korrekt helynek tűnik, amit bárhol Európában működtethetne egy biztosra utazó, ám izgalmakat kerülő tulajdonos. Modern, igényes bútorok, dohányzási tilalom, fehér abrosz, minőségi evőeszközök, udvarias fiúk. És még pizza is kapható. Ám a továbbiakban módfelett izgalmasnak tűnik az étlap. A zsályás vargányaleves gnocchival (790 Ft) ha nem is repülőrajt, de biztató indulás, a sütőtökös tortellini (1890 Ft) viszont már bravúr. A töltött tészta házi készítésűnek tűnik, puhasága/keménysége tökéletes, a fokhagymás, szarvasgomba-olajos szósznak köszönhetően pedig a pikáns mellékíz is fontos karakterszerepet kap. A főszerepet mégis a csípős mangalicaszűznek szántuk, amit sós vargabélessel körítenek (2990 Ft), és legalább olyan látványos, mint amilyen ínycsiklandó a neve. Magával a hússal és az izgalmas körettel nem is lenne baj, ám pácoláskor a szakács kezében megcsúszott a mustárosflakon, így a tökéletes élmény elmarad. A vigaszágon érkező olasz sajttorta (690 Ft) jól teljesít, de nemcsak színében halványul el Liliomfi házi csokitortája (890 Ft) mellett. Merthogy az maga az édes álom.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.