étel, hordó

Liliomfi, Szolnok

  • ételhordó
  • 2011. december 29.

Gasztro

A szolnoki Tisza-part még ilyenkor, ködben és fagypont környékén is sétára csábít, és bár az újonnan átadott gyaloghíd olyan e tájnak, mint valami hipermodern játszótéri kellék, figyelmünket egy másik - bár sokkal kevésbé feltűnő - közeli újdonság köti le. Nem is újdonság, inkább beavatkozás - valamikor nyáron a város első világháborús emlékművére (a közismert "meztelen szoborra") az 1914-1918 alá odavésték azt is: 1939-1945. Mivel az évszámok mellett a szobor talapzatán a felirat csupán annyi: "A világháború hőseinek emlékére", senkinek nem lehet kifogása a lépés ellen - legalábbis olvasóként. Annyit azért megjegyeznénk, hogy a szobor 1926-ban készült, és vélhetően nem avval a céllal, hogy mint valami családi kriptára, más évszámokat is felvéssenek.

Miközben azon rágódunk, hogy ez most jobb-e vagy rosszabb, mint egy barkácsolt bronzturul vagy valami hasonló, a Szigligeti Színházhoz érkezünk. A homlokzatról - mások mellett - Balázs Péter is ránk mosolyog avval a jellegzetes arckifejezéssel, amire azt mondhatnánk, hogy a színészi eszköztárának kvintesszenciája. E mosoly kísért a színházzal szemközti Liliomfi étteremben is, pedig ott már kizárólag a nyolcvanas évek népszerű popzenekara, a bajai Fórum slágere jár a fejünkben: "Csak az a biztos, ha tele has".

Bemondásra a Liliomfit valami bohémtanyának gondolnánk, ránézésre viszont afféle korrekt helynek tűnik, amit bárhol Európában működtethetne egy biztosra utazó, ám izgalmakat kerülő tulajdonos. Modern, igényes bútorok, dohányzási tilalom, fehér abrosz, minőségi evőeszközök, udvarias fiúk. És még pizza is kapható. Ám a továbbiakban módfelett izgalmasnak tűnik az étlap. A zsályás vargányaleves gnocchival (790 Ft) ha nem is repülőrajt, de biztató indulás, a sütőtökös tortellini (1890 Ft) viszont már bravúr. A töltött tészta házi készítésűnek tűnik, puhasága/keménysége tökéletes, a fokhagymás, szarvasgomba-olajos szósznak köszönhetően pedig a pikáns mellékíz is fontos karakterszerepet kap. A főszerepet mégis a csípős mangalicaszűznek szántuk, amit sós vargabélessel körítenek (2990 Ft), és legalább olyan látványos, mint amilyen ínycsiklandó a neve. Magával a hússal és az izgalmas körettel nem is lenne baj, ám pácoláskor a szakács kezében megcsúszott a mustárosflakon, így a tökéletes élmény elmarad. A vigaszágon érkező olasz sajttorta (690 Ft) jól teljesít, de nemcsak színében halványul el Liliomfi házi csokitortája (890 Ft) mellett. Merthogy az maga az édes álom.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.