étel, hordó

Locavore

  • ételhordó
  • 2015. november 15.

Gasztro

Magányosan áll a Tabán tetején a menő építészet jellegzetes példánya, de nem szálloda, nem is irodaház, a homlokzatán Oxygen feliratot viselő épület elsősorban kacsalábon forgó wellness-szalon. Ha egészen pontosak akarunk lenni, a Naphegy utca 67-es számot mondanánk, de a Hegyalja úti autópályáról nézve sokkal feltűnőbb.

Ne ijedjenek meg, nem kezdtünk el edzésprogramot lapozgatni az étlap helyett, mindössze beleszaladtunk egy csábító ajánlatba, ami nem kondigép, mégis itt található. Úgy hívják, hogy Locavore, teljesen független egységnek tűnik, és azzal hirdeti magát, hogy „gondolkozz globálisan, étkezz lokálisan!”. Honlapjukról idézzük: „Döntéseinknél az információk és az érzelmek nagy jelentőséggel bírnak. Ha lehetőség lenne rá, biztosan szeretnénk tudni, hogy éttermi választásainknál mi kerül a tányérunkra. A Locavore ebben segít Önöknek, hiszen maga a fogalom arra való törekvés, hogy minél több helyi gazda által előállított alapanyagot használjunk a konyhánkban...”

Nos, e kissé körülményes megfogalmazás csak akkor egyszerűsödik le, ha kezünkbe vesszük az étlapot. A legnagyobb betűkkel az alapanyagokat olvashatjuk, például azt, hogy „zöldbab és kolbász”. Alatta sokkal kisebbel: magyaros zöldbableves gerslivel és pirított kolbásszal (1400 Ft). Azt meg nem tudnánk mondani, hogy helyi gazda zöldbabja, kolbásza van-e benne, de biztos, hogy rosszat még csak gondolni sem tudunk róla. Mindkét alapanyag kiváló, és a magyaros sem azt jelenti, hogy zsíros meg szétpaprikázott. A hamburger alapanyagai: „burger és friss sajt”, ami elég merész állítás, de annyi baj legyen. A „marhaburger házi friss sajttal, zöldségekkel és sült hagymaszálakkal” (2600 Ft) ugyanis messze várakozáson felüli. A húsban semmiféle kiegészítőt nem érzünk, a zsemle, sajt, zöldségek első osztályúak, nem beszélve a hagymáról. De miután megérkezik a kacsamell spenótkrémmel, füstölt fürjtojással és vajban sült burgonyagombóccal – „kacsa és spenót” – (3800 Ft), tényleg csak annyit mondhatunk, érdemes volt eljönni ide.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.