Maceszmisu

A maceszgombócon túl is van ám élet!

A pászka kovásztalan kenyér, amit a zsidó hagyományok szerint pészahkor, ünnepi kenyérként fogyasztanak – az idén március 27-én kezdődik a nyolcnapos időszak. Elkészítésének aranyszabálya, hogy a szárazon tartott liszt és a víz nem érintkezhetnek egymással tizennyolc percnél tovább, ha az összekeveréstől a sütésig hosszabb idő telne el, akkor már megindulna az erjedési, kovászosodási folyamat. Mivel pészah napjai alatt a zsidó vallás szerint tilos kenyeret és kelt tésztákat enni, a legkülönfélébb receptek nőtték ki magukat ebből az évek során, és kiderült, hogy a pászka rendkívül sokoldalúan felhasználható alapanyag. Darájával készülhet macesztorta, sütemények, brownie, palacsinta, sós és édes tócsnifélék (hremzli), maceszos lasagna, rakott „tészták”, vagy az amerikai-zsidó gasztronómiában bevezetett (és szenzációs), karamellával és csokoládéval bevont, ropogós maceszsnack.

Claudia Roden, a mediterrán és a zsidó konyha nagyasszonya lenyűgöző kötetében, a The Book of Jewish Food című könyvében számos maceszliszttel készülő fogást oszt meg: észak-afrikai eredetű – főleg Tunéziában és Algériában elterjedt, mézes-szirupos pászkafánkot, elzászi palacsintát, fűszeres bárányhússal töltött maceszpitét, utóbbi az Oszmán Birodalom spanyol-zsidó gasztronómiájának izgalmas hagyatéka. Jófajta pászkát nagyobb szupermarketekben vagy izraeli élelmiszereket áruló boltokban találunk, de mindig kapható ilyenkor például a nagyszerű Sommer cukrászdában is, lap, dara és remek pészahi macesztorták formájában – ugyanitt nem mellesleg a város legjobb barheszét is sütik. Az alább ajánlott, a tiramisu mintájára mascarponekrémmel rétegezett pászka, a „maceszmisu” (a név sajnos nem saját találmány, nemzetközileg létezik) nem túl édes desszert, ha valaki édesebben szereti, tehet a krémbe vagy az áztatókávéba is több cukrot. S hogy honnan az ihlet? Nagypapáinktól, akik előszeretettel törtek pászkadarabokat a reggeli tejeskávéjukba.