chili&vanília

Maceszmisu

Gasztro

A maceszgombócon túl is van ám élet!

A pászka kovásztalan kenyér, amit a zsidó hagyományok szerint pészahkor, ünnepi kenyérként fogyasztanak – az idén március 27-én kezdődik a nyolcnapos időszak. Elkészítésének aranyszabálya, hogy a szárazon tartott liszt és a víz nem érintkezhetnek egymással tizennyolc percnél tovább, ha az összekeveréstől a sütésig hosszabb idő telne el, akkor már megindulna az erjedési, kovászosodási folyamat. Mivel pészah napjai alatt a zsidó vallás szerint tilos kenyeret és kelt tésztákat enni, a legkülönfélébb receptek nőtték ki magukat ebből az évek során, és kiderült, hogy a pászka rendkívül sokoldalúan felhasználható alapanyag. Darájával készülhet macesztorta, sütemények, brownie, palacsinta, sós és édes tócsnifélék (hremzli), maceszos lasagna, rakott „tészták”, vagy az amerikai-zsidó gasztronómiában bevezetett (és szenzációs), karamellával és csokoládéval bevont, ropogós maceszsnack.

Claudia Roden, a mediterrán és a zsidó konyha nagyasszonya lenyűgöző kötetében, a The Book of Jewish Food című könyvében számos maceszliszttel készülő fogást oszt meg: észak-afrikai eredetű – főleg Tunéziában és Algériában elterjedt, mézes-szirupos pászkafánkot, elzászi palacsintát, fűszeres bárányhússal töltött maceszpitét, utóbbi az Oszmán Birodalom spanyol-zsidó gasztronómiájának izgalmas hagyatéka. Jófajta pászkát nagyobb szupermarketekben vagy izraeli élelmiszereket áruló boltokban találunk, de mindig kapható ilyenkor például a nagyszerű Sommer cukrászdában is, lap, dara és remek pészahi macesztorták formájában – ugyanitt nem mellesleg a város legjobb barheszét is sütik. Az alább ajánlott, a tiramisu mintájára mascarponekrémmel rétegezett pászka, a „maceszmisu” (a név sajnos nem saját találmány, nemzetközileg létezik) nem túl édes desszert, ha valaki édesebben szereti, tehet a krémbe vagy az áztatókávéba is több cukrot. S hogy honnan az ihlet? Nagypapáinktól, akik előszeretettel törtek pászkadarabokat a reggeli tejeskávéjukba.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.