Milchrahmstrudel

A bécsi, vaníliás tejben sült rétes tökéletes húsvéti desszert lehet! Még a (nem létező) maradék, szikkadt kalács felhasználására is alkalmas. Aki szokott Bécsbe kirándulni, találkozhatott már vele: Milchrahmstrudel a neve, és minden egyes, magát valamire tartó bisztró tartja. Kicsit a vargabéles unokatestvére, a töltelék azonban nem cérnametélttel, hanem tejbe áztatott kaláccsal (vagy kenyérrel) van keverve, majd réteslapba tekerve. Könnyű, krémes, habos, sütés során szuflészerűen meg is emelkedik valamelyest. A nagy múltú vagy kortárs klasszikus kávézók nagy részében kapható, de aki igazán jót szeretne kóstolni, a bécsi városi park (Stadtpark) Meierei bisztrójában tegye.

A külső bejáratnál gigantikus méretű, hófehér tejesüveg látványa fogadja a vendégeket, utalva az egykori tejcsarnokra. A belső hall fekete falain kékpenészes sajtok textúrájának felnagyított képe díszeleg, a vendéglő falát pedig koktélbárokból ismert üvegpolc borítja, a vodkásüvegek helyett azonban itt tejesflaskák sorakoznak. Az itallapon friss tehén- és kecsketej, író (a natúr mellett például almás-gyömbéres, kardamomos, levendulás vagy vaníliás-tojáslikőrös), a sajtlapon százhúszféle sajt, ország, régió és típus szerint csoportosítva. Külön oldal a „haladó sajtimádóknak”, rajta a többi közt Soumantrain (egyszerre sós és édes, aromája kissé citrusos, krémes), Münster (elzászi, rusztikus, aromás, igen szagos), vagy Hervé (belga, büdös). Rendeléskor szeleteket vág a sajtmester a fedett pultban várakozó kisebb-nagyobb méretű korongokból és tömbökből, majd felszolgálás előtt jó tíz percig állni hagyja, hogy tökéletes hőmérsékleten tudja szervírozni. A tejtermékeken és sajtokon kívül rövid, de kedvcsináló étlap, rajta helyi klasszikusok: borjúbécsi, pájsli, császármorzsa szilvakompóttal, időre kisülő almás rétes, no és tejben sült rétes, azaz Milchrahm­strudel.