étel, hordó

Nagyi Kifőzdéje

  • ételhordó
  • 2022. november 16.

Gasztro

Étteremkritika

„A Bp. II., Frankel Leó u. 36. sz. műemlékjellegű lakóház felújítását megelőző építéstörténeti kutatás elkészült. (…) A most előkerült adatok szerint az építkezés 1848-ban kezdődött és 1850-ben fejeződött be. A ház a szomszédos gyógyfürdők idegenforgalmának kihasználására szállodának épült, s a szálloda Heilquelle, majd később Gyógyforrás néven egészen az első világháborúig működött.

A klasszicizmus és a romantika közötti átmenetet képviselő, de inkább már a romantika felé hajló épület tervezőjére vonatkozólag adat nem került elő. Személyének meghatározására sajnos még stíluskritikai úton sem tehetünk kísérletet, mivel a ház értékét és érdekességét adó jellegzetes részletek és tagozatok romantikus emlékanyagunkban társtalanul állanak” – írta a Műemlékvédelem című lap 1971-ben, de arról nem tesznek említést, hogy tíz évvel korábban hogyan nézett ki a nagy múltú épület. Vélhetően amiatt, mert „érték és érdekesség” helyett inkább csak elkeseredettséget és szomorúságot említhetnének. Mi legalábbis erre következtethetünk a házat ábrázoló, 1961-ben készült, s a Fortepan gyűjteményében megtalálható fényképből. Az épület homlokzata, amelyet a „Dohányjövedéki alkalmazottak gyógytelepe” felirat díszít, nehezen kivehető az ’56-os (vagy ’45-ös) golyónyomoktól, így az egyetlen romantikát idéző elem az egyemeletes ház földszinti üzlethelyiségében működő Lukács eszpresszó és cukrászda.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.