„A Bp. II., Frankel Leó u. 36. sz. műemlékjellegű lakóház felújítását megelőző építéstörténeti kutatás elkészült. (…) A most előkerült adatok szerint az építkezés 1848-ban kezdődött és 1850-ben fejeződött be. A ház a szomszédos gyógyfürdők idegenforgalmának kihasználására szállodának épült, s a szálloda Heilquelle, majd később Gyógyforrás néven egészen az első világháborúig működött.
A klasszicizmus és a romantika közötti átmenetet képviselő, de inkább már a romantika felé hajló épület tervezőjére vonatkozólag adat nem került elő. Személyének meghatározására sajnos még stíluskritikai úton sem tehetünk kísérletet, mivel a ház értékét és érdekességét adó jellegzetes részletek és tagozatok romantikus emlékanyagunkban társtalanul állanak” – írta a Műemlékvédelem című lap 1971-ben, de arról nem tesznek említést, hogy tíz évvel korábban hogyan nézett ki a nagy múltú épület. Vélhetően amiatt, mert „érték és érdekesség” helyett inkább csak elkeseredettséget és szomorúságot említhetnének. Mi legalábbis erre következtethetünk a házat ábrázoló, 1961-ben készült, s a Fortepan gyűjteményében megtalálható fényképből. Az épület homlokzata, amelyet a „Dohányjövedéki alkalmazottak gyógytelepe” felirat díszít, nehezen kivehető az ’56-os (vagy ’45-ös) golyónyomoktól, így az egyetlen romantikát idéző elem az egyemeletes ház földszinti üzlethelyiségében működő Lukács eszpresszó és cukrászda.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
