A héjában sült burgonya és a savanyú káposzta párosa a késő őszi és téli hónapok kedvenc duettje lehet. Kétségtelen ugyan, hogy a jóízű krumpli és a házi jellegű savanyú káposzta felkutatása okozza a legnagyobb kihívást, de ha ezek megvannak, akkor megy minden, mint a karikacsapás. A két szerény hozzávaló számos vidéken ma is fontos szerepet játszik a hidegebb hónapokban, például Zalában is igazi klasszikus. Itt a nyers savanyú káposztához lila hagymát és almát adnak, tökmagolajjal locsolják meg, majd egy órát állni hagyják, hogy összeérjenek az ízek. Amíg megsül a krumpli a sütőben, ez meg is történik. A szepés káposzta pedig a palóc konyha karácsonyi fogása. Karácsonyesti, böjtös étel a Karancs-Medves vidékén, levesként fogyasztják. A készítése: szárított vargányából kb. egymaréknyit langyos vízbe áztatnak, a savanyú káposztát (egykilónyit) felteszik főni annyi vízzel, hogy közepesen sűrű levest kapjanak. Fokhagymagerezddel, babérlevéllel ízesítik, de az igazi zamatát a gomba fogja megadni, amelyet akkor adnak a leveshez, amikor a káposzta már majdnem megpuhult. Liszttel és vajjal készítenek egy vékonyabb, zsemleszínű rántást, hozzászűrik a leveshez. Az ételhez a nyáron gyűjtött „igazi” gombát használták a helyiek, ez a szepe vagy pesze, azaz a vargánya ottani neve, illetve megtalálható volt a legtöbb háztartásban a saját készítésű „hordós” savanyú káposzta is. A levest általában mákos és túrós guba követte a karácsonyi menüsorban. Szerény böjtös vacsora volt. (Köszönöm Lantos Enikőnek ennek a régi ételnek a felelevenítését.) A szepés káposzta ihlette az alábbi ragut is, amely sültek körete is lehet, de héjában sült krumplival a legfinomabb.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
