kertész lesek

Náncsi néni vendéglője

  • kertész lesek
  • 2012. november 11.

Gasztro

Nincs csodásabb az őszi kertész lesnél, a remény kapuját tárja szélesre, még úgy is, ha tudjuk jól, hogy korlátot feszített mögé az égi házfelügyelő. De pont ezért választottunk olyan helyet, ami a maga nemében etalonnak számít.

A máriaremetei Náncsi néni az elsők közt jelentkezett újra a Kabos Gyula-filmekből ismerős kockás abroszos romantikával, nem csoda, hogy divatos lett, mint a bor meg a sajt. Talán ezért is kerültük el nagy ívben, hazudnánk, ha azzal jönnénk, hogy épp e kivételes alkalmat tartogattuk neki.

Szombat délután alig van szabad asztal a hatalmas kerthelyiségben. A vendégek java természetjárónak látszik, de próbáljanak csak parkolóhelyet találni a közelben! Igaz, azon sem lepődnénk meg, ha sokan a kirándulás tudatában térnek haza teli gyomorral. Szerencsére a tömegiszony elmarad, és az sem jut az eszünkbe, hogy nagyüzemmel volna dolgunk, pedig tényleg rengetegen vannak. Szerencsére pincérből sincs hiány, a profi személyzet nem hagy időt türelmetlenkedésre.


Természetesen a házias koszt jellemző, de egy igazi nénitől biztos nem kérünk szarvasgomba-krém-levest (1250 Ft), pláne libamájpürés pirítóssal. Itt van ilyen, egyáltalán nem rossz, ahogy a közértben kapható libamájpástétom vagy a bélszínroló sem az - minden az elkészítésen múlik. Azért inkább anyukám zöldborsólevese (980 Ft) mellett tesszük le a garast. Az étlap zsenge sárgarépát ígér, de a borsó, ha lehet, még nála is zsengébb, nem beszélve a csodásan málló galuskáról. Hányszor mondtuk, hogy a legegyszerűbb dolgokat a legnehezebb elkészíteni!

Kamermayer öröme (2650 Ft) bonyolultnak tűnik, ennek ellenére élményszámba megy. Nem tudjuk, hogy az egykori főpolgármester valóban a bundás pulykára bukott-e, de az biztos, hogy a kellemes húst sikerült tökéletesen becsomagolni: életünkben először kapunk olyan diós panírt, ami valóban tartalmaz diót. A kemencében sült rakott kelkáposzta (1980 Ft) is várakozáson felüli, nemcsak a piaci és önkis rakottakhoz képest, de házi kedvencként is. Ehhez (és a pulykához) képest a narancsos kacsamell (2890 Ft) kissé unalmas, bár rosszabb helyeken biztosan dicsérnénk.

A kőtálban sült vargabélessel (980 Ft) sem tudunk kibékülni, hiába profi ízre és látványra is, de mintha Náncsi néni legjobb tulajdonsága, az otthon melege hiányozna belőle.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.