A várost jelző tábla után a 3-as út Szabadságra változik, de a Budapest utáni első település arculata semmiben nem tér el a főváros utolsó lakott részétől, Cinkotától. A többnyire jellegtelen családi házakat legfeljebb rikító homlokzati festéssel próbálják feldobni, ha pedig a család helyett a szolgáltatás dominál – legyen szó szoláriumról, autószerelő-műhelyről vagy barkácsboltról –, azt a rémes kivitelű cégtáblákból sejthetjük. Elsőre pontosan illeszkedik e miliőbe a Nosztalgia étterem is, a bejáratánál lévő nyitott rész leginkább falusi kocsmára emlékeztet. Odabent azonban kinyílik a tér, ízlésesen berendezett terem fogad, itt már egyáltalán nem tűnik nagyotmondásnak az, amit a beharangozóban olvastunk: „Kockás abroszos, polgári eleganciával felruházott vendéglőnkben várjuk kedves vendégeinket.” De beljebb fedett teraszt is találunk, ami olyan hatalmas, hogy még egy játszótér is elfér benne. Amikor az előételek sorában mindenféle rántott sajtokat, velőrózsákat és gombafejeket látunk, inkább lemondunk a nyitó élvezetről. A húsleves májgombóccal (1100 Ft) kissé túlárazott, de csak ameddig ki nem hozzák. Szó sincs tálról, pláne nem csészéről, egy közepes méretű fazék érkezik, ha jól számoljuk, tizenöt májgombócot tettek bele – hármunknak is sok. Azt viszont a legnagyobb örömmel állapítjuk meg, hogy rendhagyó módon nem a mennyiséggel akarnak elvarázsolni. A gombócok is, a leves is kiváló, külön pontot érdemel, hogy friss petrezselyemmel szórták meg.
Fejlett humorérzékről tanúskodik, hogy a kétszemélyes, ún. Nosztalgia vegyestálon (4000 Ft) a következő tételek sorakoznak: sajttal, sonkával töltött sertésborda, mátrai borzas csirke, rántott sajt és rántott gomba. Szívünk szerint kipróbálnánk, mégis az eszünkre hallgatunk, csak 200 forinttal kerül többe az ugyancsak kétszemélyes grilltál flekkennel, vaslapon sült csirkemellel, bélszínszeletekkel és sült császárszalonnával. Ebben az esetben sem beszélhetünk tálról, egy tepsit hoznak ki. Már az ételdekorációval nyert ügyük van: ahogy képünkön is látható, egy kolbászkákból rakott „húsfa” uralja a látványt, amit bónusznak is tekinthetünk, hiszen babywurstról nem volt szó. Nekünk meg nem lehet egy rossz szavunk sem. A húsok egytől egyig átlagon felüliek, de az igazi meglepetést a krumpli-rizs köret okozza, aminek semmi köze a vegyes köret nevű hazai specialitáshoz. Ezt a rizst talán még a Távol-Keleten is bevállalnák, a steakburgonya pedig teljesen más, mint az ilyen néven futó rémségek.
Élményből a végére is jut: a szilvalekváros, túrós derelye (850 Ft) minden várakozásunkat felülmúlja, különösen a lekvártól olvadunk el.
