étel, hordó

Pasarét Bisztró

  • ételhordó
  • 2019. február 24.

Gasztro

„A fiatal építészmérnök terve egyáltalán nem mondható szovjet stílusúnak. Délolasz, kora román hangulat árad belőle, csak a rosszakarat nevezheti hipermodernnek” – írta 1933 őszén Az Est, miután már évek óta húzódott a Pasaréti térre tervezett templom ügye. Rimanóczy Gyula tervével azonban nem a megrendelő ferencesek voltak elégedetlenek – nekik nagyon is tetszett –, a Városépítési Bizottság emberei nevezték hipermodernnek meg szovjet típusúnak, s próbálták megakadályozni az építkezést. A cikk megjelenése után egy évvel mégis megépült az új templom. Sikerét mutatja, hogy a BSZKRT hamarosan azzal bízta meg Rimanóczyt, hogy a szomszéd telekre buszvégállomást tervezzen hasonló stílusban. Az 5-ös végállomását 1937-ben adták át, teljesen olyan, mintha a templom része lenne.

Sem az 1949-ben színre lépő Fővárosi Autóbuszüzem, sem az 1968-ban megalakuló BKV nem érezte magáénak az egykori szépségdíjas építményt, amelyben nemcsak gyógyszertár működött, de vendéglátó egység is: a helyet a hetvenes években Végállomásnak hívták, a rendszerváltás után Origónak, egy ideig Matteo néven is futott, aztán me­gint Origó lett, és nagyon drága. A mostani Pasaréti bisztró sem olcsó, de egyértelmű, hogy nem is az 5-ös busz utazóközönségére számítanak. Ennek ellenére majdnem telt ház van kedd délután, jellemző, hogy a túlságosan udvarias pincér egy foglalt asztalt tud csak felajánlani. Étlap nincs, a falitábláról lehet választani, aki nem lát el odáig, annak az asztalához visznek egy kisebbet.

Noha a borscs legjellegzetesebb alapanyaga a cékla, a receptkönyvek még számtalan hozzávalót említenek. Azokhoz mérten az itteni kiadást (1950 Ft) inkább céklalevesnek mondanánk, és annak tökéletes. Viszont teljesen felesleges benne a hús, szinte „leesik” róla, úgy érezzük, hogy rég kész volt a leves, amikor beletették. A mangalicanyelv-navarinban (3850 Ft) a mangalica a legjobb pástétomokat idézi, sőt a marhanyelvvel vetekszik, répás-krumplis körete pedig tovább növeli az „élvezeti értékét”. Kár, hogy a szósz vörösboros bukéja egy leheletnyivel több a kelleténél. Az epres pavlova legfeljebb az árában meglepetés: kicsit soknak tűnik az 1850 Ft egy habcsókért, még úgy is, ha kellemesen gyümölcsös.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.