étel, hordó

Pasarét Bisztró

  • ételhordó
  • 2019. február 24.

Gasztro

„A fiatal építészmérnök terve egyáltalán nem mondható szovjet stílusúnak. Délolasz, kora román hangulat árad belőle, csak a rosszakarat nevezheti hipermodernnek” – írta 1933 őszén Az Est, miután már évek óta húzódott a Pasaréti térre tervezett templom ügye. Rimanóczy Gyula tervével azonban nem a megrendelő ferencesek voltak elégedetlenek – nekik nagyon is tetszett –, a Városépítési Bizottság emberei nevezték hipermodernnek meg szovjet típusúnak, s próbálták megakadályozni az építkezést. A cikk megjelenése után egy évvel mégis megépült az új templom. Sikerét mutatja, hogy a BSZKRT hamarosan azzal bízta meg Rimanóczyt, hogy a szomszéd telekre buszvégállomást tervezzen hasonló stílusban. Az 5-ös végállomását 1937-ben adták át, teljesen olyan, mintha a templom része lenne.

Sem az 1949-ben színre lépő Fővárosi Autóbuszüzem, sem az 1968-ban megalakuló BKV nem érezte magáénak az egykori szépségdíjas építményt, amelyben nemcsak gyógyszertár működött, de vendéglátó egység is: a helyet a hetvenes években Végállomásnak hívták, a rendszerváltás után Origónak, egy ideig Matteo néven is futott, aztán me­gint Origó lett, és nagyon drága. A mostani Pasaréti bisztró sem olcsó, de egyértelmű, hogy nem is az 5-ös busz utazóközönségére számítanak. Ennek ellenére majdnem telt ház van kedd délután, jellemző, hogy a túlságosan udvarias pincér egy foglalt asztalt tud csak felajánlani. Étlap nincs, a falitábláról lehet választani, aki nem lát el odáig, annak az asztalához visznek egy kisebbet.

Noha a borscs legjellegzetesebb alapanyaga a cékla, a receptkönyvek még számtalan hozzávalót említenek. Azokhoz mérten az itteni kiadást (1950 Ft) inkább céklalevesnek mondanánk, és annak tökéletes. Viszont teljesen felesleges benne a hús, szinte „leesik” róla, úgy érezzük, hogy rég kész volt a leves, amikor beletették. A mangalicanyelv-navarinban (3850 Ft) a mangalica a legjobb pástétomokat idézi, sőt a marhanyelvvel vetekszik, répás-krumplis körete pedig tovább növeli az „élvezeti értékét”. Kár, hogy a szósz vörösboros bukéja egy leheletnyivel több a kelleténél. Az epres pavlova legfeljebb az árában meglepetés: kicsit soknak tűnik az 1850 Ft egy habcsókért, még úgy is, ha kellemesen gyümölcsös.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.