Az 1970-es évek végéig a különféle sütödék testesítették meg a homogén és specializált hazai vendéglátást, de „a halas”, „a kolbászos”, „a lángosos” stb. abban is hasonlított, hogy szerény, szabadtéri talponállókban vitték az üzletet. Újdonságot a pizzériák megjelenése hozott az 1980-as években, és a következő harminc évben is voltak ugyan mindenféle próbálkozások – gondoljunk csak a híres-neves fondübárra! –, robbanásszerű változásról csak a 2010-es évek közepétől, az ún. kézműves termékek megjelenésétől beszélhetünk. Ekkortól burgerezők lepték el a belvárost, nyomukban levesezők, szusizók, fánkozók, sőt joghurtozók nyíltak, pizzában pedig a szeletbárok taroltak. De minden csoda három napig (vagy három évig) tart, ma már egyre kínosabb a kézműves hamburger, a „specialisták” többsége lehúzta a redőnyt.
Ehhez mérten valóságos sikertörténet a Dohány utca legelején működő Pasta Bella, amelyet ugyan „olasz étteremként” jegyeznek, de nevéhez híven szinte kizárólag tésztákat kínál. Úgy öt éve nyitottak, a helyiség nem nagyobb egy házmesterlakásnál, berendezésből is csak a legszükségesebbek vannak: asztalok, székek meg egy nagy tévé. Az étlapon húszféle tészta, a többi inkább kísérő, némi saláta, leves, édesség. Gyömbéres zöldborsókrémlevest (750 Ft) nem láttunk még olasz étlapon, de annyi baj legyen. Rikító zöldjétől a húsmentes táplálkozás rajongóinak dobbanhat a szíve, „halmazállapota” a tejszíntől szilárdul, de a végén nem nehezít el. Kellemes ízét jól kiegészíti a gyömbér. A fusilli „quattro formaggio” szószban, cukkinivel (1890 Ft) ugyancsak a tejszíntől sűrű, a tészta tökéletes, a cukkini jót tesz neki, de a négy sajt együtt jellegtelen, sós öntetté áll össze. Nem derül ki, hogy miért az „Emiliana” jelző a lasagne után (1890 Ft) – talán a belekevert besamelmártás miatt? –, de nem is érdekes.
A tésztából ismét a maximumot hozták ki, de most a rá- és belevalókkal is tökéletesen elégedettek lehetünk, és külön dicséret illeti a szinte krémes bolognai ragut. A „házilag készített” panna cotta (750 Ft) a borsóleveshez hasonlóan légies, az íze is jól eltalált, bár karamell talán jobban illett volna a tetejére, mint a kissé fanyar gyümölcsszósz.
