Vannak helyek, amelyek kizárólag fekvésüknek köszönhetik a sikerüket, és nem csak hegyvidéki vagy vízparti panorámás dolgok lehetnek ilyenek. Bizonyos vendéglátóhelyek úgy is nevezetessé válhatnak, hogy puszta létükön kívül semmi más nem indokolja ezt. Például a lágymányosi Italcsarnok nevű egység (Bp. XI., Budafoki út 35.) évtizedeken keresztül a környék leggyalázatosabb pontjaként, tulajdonképpen egy koszos kocsmaként vészelt át mindent, amit csak át lehetett vészelni az elmúlt negyven-ötven évben, s vált legendává. Talán azért, mert miután nem szűnt meg, nem váltott profilt, a közönsége kicserélődött. Míg a hetvenes-nyolcvanas években a dolgozó munkásosztály könnyelmű képviselői mellett legfeljebb ún. züllött és lumpen elemek látogatták, a rendszerváltás után a közeli Műegyetem hallgatóinak, a „fiatalságnak” vált kedvencévé, és sokáig úgy tűnt, ez elégséges lehet az örökkévalósághoz.
Nem lett az. Pár évvel ezelőtt átalakították, így aztán hiába tartották meg a nevét, új berendezési tárgyaival és szolgáltatásaival (pizza, „minőségi” italok) odalett a varázs, elvitorláztak a törzsvendégek. Aztán pár hónappal ezelőtt az Italcsarnok felirat is eltűnt, és továbbra is mérnek ugyan pálinkát, az új hívószó a hamburger lett. Mást nem is nagyon árulnak – se leves, se desszert –, burgerből viszont annyiféle van, hogy külön étlapot csináltak nekik. Elsőre a legdrágábbat, a Budapest burgert választjuk (2790 Ft), itt az extra adag marhahúshoz zöldborsópürét, újhagymát, füstölt sajtot, bacont, libamájat és lecsót is ígérnek. A zsemle kissé édeskés, de nem „puffancsosan”, a húsról rendeléskor megkérdezték, hogy milyenre süssék. Ezek után simán elhisszük a beharangozó szavait: „minden egyes összetevője természetes alapanyagokból készül”. De azt is kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy a drága kiegészítők, az újhagyma kivételével, nem sok vizet zavarnak. Nem így a hasábburgonya, amihez hasonlót nem ettünk már régóta nyilvános helyen. A chimchurri burgerhez (1390 Ft) valamivel kisebb hús jár, viszont a névadó petrezselymes alapanyag jót tesz neki, hogy azt ne mondjuk, „kiegészíti az élményt”. Ugyanez a beszédes nevű Death burgernél (1290 Ft) épp a fordítottja: a hagymalekvárral és habanero csilivel feldobott burger brutálisan csíp, ami a könnyezésen és csukláson kívül azt is eredményezi, hogy felőlünk akár cipőtalpat is tehettek volna a zsemlébe, mivel a hús ízét egyáltalán nem érezzük. Már csak ezért is jól jött volna valami desszert.
