"Testednek csak a feltétlen szükséges dolgokat szerezd meg, táplálékot, italt, ruházatot, lakást és személyzetet. A külső díszt és fényűzést teljesen kerüld" - tanácsolja Epiktétosz Kézikönyvecskéjében. Tartjuk magunkat a filozófus útmutatásához, iránytűnk ő, amikor szelleméhez hűen, sztoikus figyelmünket a Fehérvári úti vásárcsarnok, az egykor Skála-piac néven meghonosodott székesegyház felé fordítjuk.
*
A gasztronouta nem tagadhatja, hogy az alábbiakban tárgyazandó épület története mintegy át- meg átszövi életének különböző korszakait, akárha valami vízjegy vagy fémszál húzódik végig, köti össze a sajátlagosan oszcilláló etapokat; a gyerekkor felhőátvonulásos, a zsendülő ifjúság viharos, a felnőttséggel kacérkodó évek mentálmeteorológiailag előrejelezhetetlen világát. Nem kétséges, hogy a valamikori kis piac és a sportpálya meghatározta terület 1976-os rendezési tervének első monumentuma, a Skála-piac kevésbé hozta izgalomba, mint a rá egy évvel később épült áruház élelmiszerosztályának léptékes szédülete. Mindenekelőtt a bevásárlókocsikkal való, az akkor bámulatosnak mutatkozó árukészlettel feltöltött polcrendszerek passzázsai közötti dodzsemes cikázás megunhatatlan futamai, a tanítást követő órák, amelyeknek kitüntetett programpontjai közé tartozott a kóstolódó szenvedélynek engedő, a hatalmas parkolóban néhány nyugati automobilról a márkajelzéseket egy ügyes mozdulattal eltávolító akciósorozat is.
A piac később vált a gasztronouta megkerülhetetlen fórumai közé; mondhatni életformaváltásának következményeként; kezdte sörökkel aznap, és folytatta káposztalével másnap, volt esztelen kártyapartikat követő,
gőzölgő belsőségekbe feledkező,
szeszes párát lehelő vendég, magányosan, délidőben érkező, agglegényfogó leveseket szürcsölő, a húsos- és a zöldségesstandok káprázatából erőt merítő bóklászó, és álldogált a szenteste délelőttjén fenyőággal, reszelővel, pirítóssütővel, fakanalakkal, tollseprűvel, pogácsaszaggatóval és Unicummal tanácstalanul.
A piacot megannyiszor hívhatta segítségül, soha sem csalódott.
Az építmény a ponyvás-földszintes alakzatot fölváltva, eredetileg valamely rakétakilövő állomásra hajazott, súlyos vasbetonelemek illeszkedtek egymáshoz teraszos, lépcsőzetes rendben. Egyszerre volt robusztus és levegős, védett és huzatos. A szintek között vékony lépcsők biztosították az átjárást. A struktúra azóta, a 2004-es felújítást követően sem változott lényegesen; voltaképp nem történt más, mint hogy az egészet, akárha Örkény Tótékjából valamely mindenható, gigantomán őrnagy intézkedett volna, bedobozolták. Egy rettentő, fehér fetasajtkocka lett elvetve a tervezők részéről végérvényesen, amelyet az úri közönségnek elvetni nem állt módjában, hiszen ez a legnagyobb budai kerület legnagyobb piaca. Az alsó részen a zöldségesek, tojásosok uralkodnak, birodalmukban, állam az államban, nagyszabású vegyesbolt terpeszkedik, a középső a kistermelők (húsosok, mézesek, virágosok, zöldségesek, lekvárosok), a hentesek, a halasok és a savanyúságok övezete, a felsőn a népétkeztetés jóléti miniszterei fogadnak. Választék bőséggel, ám mégsem állítható, hogy választékos a kínálat. Leginkább a sokat ünnepelt és legalább ennyiszer kárhoztatott magyar konyha fundamentális összetevői lelhetők fel: hagyma-krumpli, paprika-paradicsom stb. Az egzotikus kiegészítőkre vágyók a narancs-, a banán- és a citromhegyek kaptatóin juthatnak el a csúcsra. A húsok csakúgy a pörköltek és sültek irányába orientálják a dolgozót, miképpen a hűtőpultok plexifedezékében lapuló fejhúsok, töpörtyűk, májasok sem csábítják a kulináris fantáziát járatlan utakra. Az etetősor étlapjai mintegy beteljesítik az alapanyagok adta konyhai lehetőségeket; oldalasok, töltött és rakott káposzták, csülkök és tüdők, pacalok és kolbászok, főzelékek és almapaprikák, a gasztronoutát amúgy lekenyerező, ám tagadhatatlanul zárt falanszterében összegződik a Skála-piac univerzuma.
Mindennek ellenére és legalább annyira: a piac tágas tere bármikor alkalmat ad a változatos magyar fitnesz gyakorlására; a napi egy felüléssel kezdődő, majd a gyaloglás minimalista, kontemplatív mozdulategyüttesével kiegészített, a lépcsőzéssel más nehézségi fokba váltó, a szemidegeket felajzó, a rágóizmokat kondicionáló, a gyomornedveket megindító, a májat kényeztető, teljes körű programra; az idők szellemének megfelelő öngondoskodásra. Pénztárcánk büszkén dagad vagy béleletlenül didereg, a Skála-piacon - Kolumbusz és Amerika egy személyben - mindig feltaláljuk magunkat.
