Piackutatás - Lágymányos gyomra - A Fehérvári úti "Skála"-piac

  • Jánossy Lajos
  • 2008. február 28.

Gasztro

"Testednek csak a feltétlen szükséges dolgokat szerezd meg, táplálékot, italt, ruházatot, lakást és személyzetet. A külső díszt és fényűzést teljesen kerüld" - tanácsolja Epiktétosz Kézikönyvecskéjében. Tartjuk magunkat a filozófus útmutatásához, iránytűnk ő, amikor szelleméhez hűen, sztoikus figyelmünket a Fehérvári úti vásárcsarnok, az egykor Skála-piac néven meghonosodott székesegyház felé fordítjuk.

"Testednek csak a feltétlen szükséges dolgokat szerezd meg, táplálékot, italt, ruházatot, lakást és személyzetet. A külső díszt és fényűzést teljesen kerüld" - tanácsolja Epiktétosz Kézikönyvecskéjében. Tartjuk magunkat a filozófus útmutatásához, iránytűnk ő, amikor szelleméhez hűen, sztoikus figyelmünket a Fehérvári úti vásárcsarnok, az egykor Skála-piac néven meghonosodott székesegyház felé fordítjuk.

*

A gasztronouta nem tagadhatja, hogy az alábbiakban tárgyazandó épület története mintegy át- meg átszövi életének különböző korszakait, akárha valami vízjegy vagy fémszál húzódik végig, köti össze a sajátlagosan oszcilláló etapokat; a gyerekkor felhőátvonulásos, a zsendülő ifjúság viharos, a felnőttséggel kacérkodó évek mentálmeteorológiailag előrejelezhetetlen világát. Nem kétséges, hogy a valamikori kis piac és a sportpálya meghatározta terület 1976-os rendezési tervének első monumentuma, a Skála-piac kevésbé hozta izgalomba, mint a rá egy évvel később épült áruház élelmiszerosztályának léptékes szédülete. Mindenekelőtt a bevásárlókocsikkal való, az akkor bámulatosnak mutatkozó árukészlettel feltöltött polcrendszerek passzázsai közötti dodzsemes cikázás megunhatatlan futamai, a tanítást követő órák, amelyeknek kitüntetett programpontjai közé tartozott a kóstolódó szenvedélynek engedő, a hatalmas parkolóban néhány nyugati automobilról a márkajelzéseket egy ügyes mozdulattal eltávolító akciósorozat is.

A piac később vált a gasztronouta megkerülhetetlen fórumai közé; mondhatni életformaváltásának következményeként; kezdte sörökkel aznap, és folytatta káposztalével másnap, volt esztelen kártyapartikat követő,

gőzölgő belsőségekbe feledkező,

szeszes párát lehelő vendég, magányosan, délidőben érkező, agglegényfogó leveseket szürcsölő, a húsos- és a zöldségesstandok káprázatából erőt merítő bóklászó, és álldogált a szenteste délelőttjén fenyőággal, reszelővel, pirítóssütővel, fakanalakkal, tollseprűvel, pogácsaszaggatóval és Unicummal tanácstalanul.

A piacot megannyiszor hívhatta segítségül, soha sem csalódott.

Az építmény a ponyvás-földszintes alakzatot fölváltva, eredetileg valamely rakétakilövő állomásra hajazott, súlyos vasbetonelemek illeszkedtek egymáshoz teraszos, lépcsőzetes rendben. Egyszerre volt robusztus és levegős, védett és huzatos. A szintek között vékony lépcsők biztosították az átjárást. A struktúra azóta, a 2004-es felújítást követően sem változott lényegesen; voltaképp nem történt más, mint hogy az egészet, akárha Örkény Tótékjából valamely mindenható, gigantomán őrnagy intézkedett volna, bedobozolták. Egy rettentő, fehér fetasajtkocka lett elvetve a tervezők részéről végérvényesen, amelyet az úri közönségnek elvetni nem állt módjában, hiszen ez a legnagyobb budai kerület legnagyobb piaca. Az alsó részen a zöldségesek, tojásosok uralkodnak, birodalmukban, állam az államban, nagyszabású vegyesbolt terpeszkedik, a középső a kistermelők (húsosok, mézesek, virágosok, zöldségesek, lekvárosok), a hentesek, a halasok és a savanyúságok övezete, a felsőn a népétkeztetés jóléti miniszterei fogadnak. Választék bőséggel, ám mégsem állítható, hogy választékos a kínálat. Leginkább a sokat ünnepelt és legalább ennyiszer kárhoztatott magyar konyha fundamentális összetevői lelhetők fel: hagyma-krumpli, paprika-paradicsom stb. Az egzotikus kiegészítőkre vágyók a narancs-, a banán- és a citromhegyek kaptatóin juthatnak el a csúcsra. A húsok csakúgy a pörköltek és sültek irányába orientálják a dolgozót, miképpen a hűtőpultok plexifedezékében lapuló fejhúsok, töpörtyűk, májasok sem csábítják a kulináris fantáziát járatlan utakra. Az etetősor étlapjai mintegy beteljesítik az alapanyagok adta konyhai lehetőségeket; oldalasok, töltött és rakott káposzták, csülkök és tüdők, pacalok és kolbászok, főzelékek és almapaprikák, a gasztronoutát amúgy lekenyerező, ám tagadhatatlanul zárt falanszterében összegződik a Skála-piac univerzuma.

Mindennek ellenére és legalább annyira: a piac tágas tere bármikor alkalmat ad a változatos magyar fitnesz gyakorlására; a napi egy felüléssel kezdődő, majd a gyaloglás minimalista, kontemplatív mozdulategyüttesével kiegészített, a lépcsőzéssel más nehézségi fokba váltó, a szemidegeket felajzó, a rágóizmokat kondicionáló, a gyomornedveket megindító, a májat kényeztető, teljes körű programra; az idők szellemének megfelelő öngondoskodásra. Pénztárcánk büszkén dagad vagy béleletlenül didereg, a Skála-piacon - Kolumbusz és Amerika egy személyben - mindig feltaláljuk magunkat.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.