Ha múltkori elragadtatásunkban a Skála-piacot a kulinária székesegyházaként ünnepeltük, ezzel mintegy kimerítve a felsőfok felsőfokát, akkor a Nagycsarnok komoly feladat elé állít bennünket; tovább kell emelnünk a téteket: felettünk a csillagos ég, és a gasztronómiai törvényhozás bennünk. A gasztronouta tehát nehéz helyzetbe hozta magát; akárha egy Móricz-nagyregényt az európai irodalom magányos csúcsaként tájolt volna be, mielőtt az Anna Karenináról értekezett. A Mátyás-templomról zengett ódákat, mielőtt a kölni dómot tárgyazta. Palestrináról beszélt, Bach előtt. Stb. "A gótikus katedrálisok kőből faragott eposzai művészi felfogásban és szellemi felépítésben sokkal közelebb állnak a középkor legnagyobb költeményéhez bármi másnál azok közül, amiket az Isteni színjáték irodalmi előzményeként szokás emlegetni. Mindaz, ami az akkori emberiség számára múltban, jelenben és jövőben jelentős volt, e katedrálisokban az érzéki világot a győzedelmesen meghaladó, túlvilági kapcsolatokra épülő szellemi egységbe illeszkedik" - írja a nagy művészetfilozófus, Max Dvorák.
Igen, valahogy efféle hangfekvésben illene megszólalni; a Nagycsarnok a századfordulós historizmus egyszerre súlyos és könnyű léptű eposza, megelőzve a legnagyobb költeményeket. Noha nem az érzéki világ meghaladására tör, épp ellenkezőleg: annak oltárán áldoz, monumentális eleganciájával, játékos határozottságával, égbe törő tornyaival mintha mégis a két szféra közötti összeköttetést hangsúlyozná. Ne cifrázzuk: a materiális és spirituális élet szent és sérthetetlen voltát. Kőbe vésett teremtésoratórium. Természetesen számítunk az áriánkat követő vegetáriánus kórusra. Nem védekezésképp, és nem is magas C-ben, pusztán tájékoztató jelleggel felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Fővám tér 1-3. alatt a halott állatok és a halott növények békésen várakoznak egymás mellett az ízlés szerinti zsűrizésre.
Amikor a gasztronouta belép a minden reményre feljogosító kapukon, leteszi szkafanderét, sötét kabátját tisztelettel begombolja, picit meghajol, mint aki hitét megvallani érkezett, és elindul a főhajón. Aztán letér a jobba, majd a balba, a hagyomány alapján "szegénysorként" nevezett traktusba, miközben nem feledkezhet megemlékezni az épület történetéről, amelynek forrásvidéke az 1894-es évben húzódik, majd a felavatást megelőző és megakadályozó tűzvésszel folytatódik; a megnyitóünnepségre 1897. február 15-én került sor. A főváros korának egyik legmaradandóbb üzleti hálózatával kényeztette el a lakosságot, amennyiben a Nagycsarnokkal párhuzamosan a Hold utcai, a Rákóczi, Klauzál és Hunyadi téri vásárcsarnokokat szintén birtokba vehette az eseményekre és a töltött káposztára egyaránt éhes publikum. Nem feledkezhetünk el az első igazgató, Ziegler Nándor nevéről sem, aki a kortársak szerint mind a hirdetések, reklámok feltüntetésének, mind a kereskedők magatartásának rendjét szigorú szabályzatokkal tartotta kordában. Mindenre kiterjedő figyelmének stratégiai pontjaiként a külső és a belső higiéniát tekintette;
tiltotta az ordibálást, a káromkodást
és a fütyülést, míg az áruk adjusztálásának tisztasági fokozatát is maximalista módjára őrködte. A berzenkedő kofák lázadásának letörésével nem csekély eredményeket ért el: a csarnok népszerűsége vitathatatlanná vált Budapesten.
Az építésznek, az álmok álmodójának neve sem maradhat árnyékban; Pecz Samu áll a varázslat mögött, ahogyan a szomszédos közgazdasági egyetem is az ő nevéhez fűződik. A vasszerkezet a Schlick Művektől való, a cserepek közismerten Zsolnaytól. Az épület hömpölygő narratívájára egy minden oldalról elzárt baromfiudvar tette ki a pontot. A II. világháborúban súlyos bombatalálat érte, az újjáépítés nem mindenben volt eredethű, azonban a végső korrekcióra 1994-re mégis sor került, mígnem 1999-ben a csarnok megkapta a legrangosabb nemzetközi építészeti díjat, a FIABCI Prix d'Excellence-t.
A Nagycsarnok boldog- és nagyasszony, valóban. Lenyűgöző szépségét csak apró makulák emelik (!). A gasztronoutáknak megadatik a válogatás más piacokhoz képest színesebb lehetősége, amin a kínálat mellett nem utolsósorban az árakat értjük; érdemes a számok világában komparatisztikai útra indulni. Az őstermelők száma mérsékelt; a csarnok sármját nem ők adják. Az alagsor az egyik legjobb kínai gasztro-bolttal szemérmeskedik. A karzaton húzódnak a makulák. A csarnok pultfüzére a gulyás-csárdás-paprika szentháromságának látványkonyhai argumentuma - leginkább a mindenféle rendű-rangú turistákat célozza. A Fakanál index alatt futó vendéglő sem tud betelni velük; az étterem előtt sorakozó padsorok mellett lapra hajtva oldalazunk, belülről fényes nappali délidőben cigánynóta kíséri lépteinket.
A Nagycsarnok ezzel együtt, de mindenekfelett hozza, amire vágyunk: érveket az éveknek.
