étel, hordó

Piroska

  • ételhordó
  • 2019. január 20.

Gasztro

Az ingatlanügynökök a Városligettel reklámozzák a Damjanich utcát, bár ezzel az erővel a Keleti pályaudvart is mondhatnák. Noha világosban valóban rálátni innen a Dózsa György úti apokalipszisre, hunyorogva még a Liget megmaradt fái is láthatók, ám ha leszáll az est, nem lehet kétségünk afelől, hogy a Csikágóban járunk. Bérkaszárnyák és valaha (mikor is?) jobb napokat látott üzlethelyiségek sorakoznak, legfeljebb az autókból és a portálok cégtábláiból következtethetünk arra, hogy elmúltak az 1960-as évek. De a 40. számú ház alatt található Piroska étterembe lépve azonnal fejbe csap az időgépes mámor. A bejárathoz egy igazi Pannonia motort állítottak, odabent is számos régiség-díszlet látható, a legnagyobb húzás mégis az, hogy az étlap végén az 1966-os választékot is olvashatjuk: a csontleves 2 forint 10 fillérbe, a szalontüdő zsemlegombóccal 8,30-ba, a rántott sértésborda 14,40-be került. Ennél is meglepőbb, hogy az előételek között csak két fogás árválkodik: a gomba tojással (12,30 Ft) és a sült szalonna tojással (6,70 Ft), úgy tűnik, akkoriban a gomba számított luxusnak.

A mostani választék tételesen eltérő, de „filozó­fiája” ugyanaz: magyaros ízek minden mennyiségben. A húsleves májgombóccal (850 Ft) kitűnő, a májgombóc megfelelő állagú, és remekül fűszerezett. A harcsahalászlé (1550 Ft) sem okoz csalódást, bármelyik csárda bevállalhatná, mert nem csak a bográcsos kiszerelés idéz fel szegedi és bajai emlékeket. Az „Antal Imre kedvenceként” hirdetett marhapörköltet (1450 Ft) is rendesen elkészítették, de mégiscsak egy kutya közönséges marhapörkölt galuskával, aminek maximum az az érdekessége, hogy kislábasban hozzák. Jól sikerült a harcsa Orly-módra (2150 Ft) és a maga módján a csirke bécsi is (1850 Ft); a megfelelő alapanyagok mellett dicséret illeti a szakácsot, hogy a két különböző bundát tisztességesen elkészítette.

Az est fénypontja azonban a Gundel-palacsinta (1150 Ft), mert amint azt képünkön is láthatják, lángokba borítva érkezik. Valaha mindennapos volt ez a manőver a pesti éttermekben, de az elmúlt húsz évben mintha megfeledkeztek volna róla. Kár, mivel ez a kis odaégés egzotikus mellékízt kölcsönöz a csokoládéöntetnek.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.