Az ingatlanügynökök a Városligettel reklámozzák a Damjanich utcát, bár ezzel az erővel a Keleti pályaudvart is mondhatnák. Noha világosban valóban rálátni innen a Dózsa György úti apokalipszisre, hunyorogva még a Liget megmaradt fái is láthatók, ám ha leszáll az est, nem lehet kétségünk afelől, hogy a Csikágóban járunk. Bérkaszárnyák és valaha (mikor is?) jobb napokat látott üzlethelyiségek sorakoznak, legfeljebb az autókból és a portálok cégtábláiból következtethetünk arra, hogy elmúltak az 1960-as évek. De a 40. számú ház alatt található Piroska étterembe lépve azonnal fejbe csap az időgépes mámor. A bejárathoz egy igazi Pannonia motort állítottak, odabent is számos régiség-díszlet látható, a legnagyobb húzás mégis az, hogy az étlap végén az 1966-os választékot is olvashatjuk: a csontleves 2 forint 10 fillérbe, a szalontüdő zsemlegombóccal 8,30-ba, a rántott sértésborda 14,40-be került. Ennél is meglepőbb, hogy az előételek között csak két fogás árválkodik: a gomba tojással (12,30 Ft) és a sült szalonna tojással (6,70 Ft), úgy tűnik, akkoriban a gomba számított luxusnak.
A mostani választék tételesen eltérő, de „filozófiája” ugyanaz: magyaros ízek minden mennyiségben. A húsleves májgombóccal (850 Ft) kitűnő, a májgombóc megfelelő állagú, és remekül fűszerezett. A harcsahalászlé (1550 Ft) sem okoz csalódást, bármelyik csárda bevállalhatná, mert nem csak a bográcsos kiszerelés idéz fel szegedi és bajai emlékeket. Az „Antal Imre kedvenceként” hirdetett marhapörköltet (1450 Ft) is rendesen elkészítették, de mégiscsak egy kutya közönséges marhapörkölt galuskával, aminek maximum az az érdekessége, hogy kislábasban hozzák. Jól sikerült a harcsa Orly-módra (2150 Ft) és a maga módján a csirke bécsi is (1850 Ft); a megfelelő alapanyagok mellett dicséret illeti a szakácsot, hogy a két különböző bundát tisztességesen elkészítette.
Az est fénypontja azonban a Gundel-palacsinta (1150 Ft), mert amint azt képünkön is láthatják, lángokba borítva érkezik. Valaha mindennapos volt ez a manőver a pesti éttermekben, de az elmúlt húsz évben mintha megfeledkeztek volna róla. Kár, mivel ez a kis odaégés egzotikus mellékízt kölcsönöz a csokoládéöntetnek.
