Valaha belvárosi vasútállomás volt a Móricz Zsigmond körtéri ún. gomba. Nem villamosok, hanem HÉV-ek indultak innen Nagytéténybe, Törökbálintra, igaz, nem szokványos nagyvasúti fejvégállomást helyeztek el itt, hanem „hurkot”, vagyis a járművek körbejárva váltottak irányt. Egészen pontosan a gombát kerülték meg a szerelvények, sokak szerint ezért is hívják körtérnek a teret.
Bármennyire logikus is ez, nem igaz. A HÉV-végállomást csak 1943-ban adták át, viszont már 15 évvel korábban is körtérnek – egészen pontosan Horthy Miklós körtérnek – nevezték, de akkor még a Szent Imre-szobor (Kisfaludi Strobl műve, 1930) volt a középpontja, s akörül keringtek a HÉV-ek, villamosok. A gomba ennek a harmóniának vetett véget, ettől kezdve ugyanis két centruma lett a körtérnek: egy találkozási és egy közlekedési. Ez többé-kevésbé így is maradt a hatvanas évek elejéig, amikor is a HÉV-eket villamosok váltották fel. Mire fel az egész hanyatlásnak indult, és hamarosan ugyanolyan koszlott közlekedési csomóponttá vált, mint a Moszkva, a Blaha, a Baross és a Marx terek. A gomba e lepusztulás leglátványosabb eleme lett. Egy ideig szó volt arról, hogy lebontják, és parkot létesítenek a helyén, végül olyan megoldás született, hogy a Mátyás királlyal szórakozó okos lány is megirigyelhette volna. Lebontották, de felépítettek a helyére egy majdnem ugyanolyat.
A 2014-es átadó idején persze már szó sem volt végállomásról. Hoffmann Tamás kerületi polgármester azzal jött, hogy „utóbbi időben jelentősen leromlott állapotú gomba épülete megújult formájával valódi közösségi térként kapcsolódhat vissza a XI. kerület életébe”.
Nos, a polgármester nem tért ki arra, hogy mindezt konkrétan hogyan képzeli, az idő azonban megadta a választ: természetesen a vendéglátóiparral. Igaz, hogy helyet kapott az épületben egy BKK-jegypénztár is, de sokkal feltűnőbb a kávézó és a „bistro”, hisz ezek kiülős résszel is kedveskednek.
De mi a helyzet a konyhában? Nos, a Prosit nevűben van meleg étel, bár úgy tűnik, gazdái inkább italokkal csábítanák a közönséget annak ellenére is, hogy a bistro elnevezés általában mást sejtet. Nem is az a baj, hogy kevés közül választhatunk, inkább az gyanús, hogy az egész olyan, mintha csak a kötelező köröket futnák: burgerek, szendvicsek, saláták. A napi levesnek ajánlott minestronét (680 Ft) választjuk, de a benne lévő cukkini, répa és paradicsom, sőt a domináns bazsalikom ellenére is inkább bablevesnek mondanánk az uralkodó alapanyag miatt. Bőséges adag, nem spórolták ki belőle a zöldségeket, ám parmezán nélkül semmi íze nincs. A cézársaláta (1280 Ft) ugyanígy teljesen neutrális, noha itt sem szenvedünk hiányt semmiből; csirkecsík talán még több is van benne a kelleténél. Dettó baromfi az étlap talán legkomolyabb tétele, a kemencében sült sajtos csirke (1750 Ft), csakhogy épp ez a legnagyobb csalódás. A csirke jól megsült, de szintén semmi íze, a ráolvadt sajt pedig… Hát az pontosan az a félreértés, amit általában a grillezett jelzővel próbálnak szalonképessé tenni.
A desszert viszont jópofa. Háromféle metélt közül választhatunk (diós, mákos, lekváros), a negyedik pedig a „csíkos”, ami azt jelenti, hogy vegyes. A diósat választjuk (880 Ft), és nem bánjuk meg.
