„Az étterem a hagyományos reform- és magyar konyha remekeit kínálja. Különös hangsúlyt fordítunk a korszerű táplálkozással kapcsolatos előírások betartására. Vegetáriánus ételeink a magyar specialitások között egyaránt megtalálhatók” – olvassuk a vonzónak szánt éttermi ajánlatot, de ahelyett, hogy összefutna szánkban a nyál, csak elbizonytalanodunk. Milyen lehet a „hagyományos reform”? Milyen „előírásai” lehetnek a korszerű táplálkozásnak? Mit keresnek a vegetáriánusok a magyar specialitások között? Megannyi megválaszolhatatlannak tűnő kérdés, ami persze csak addig megválaszolhatatlan, míg be nem lépünk a Rákóczi tér 9. alatt található vendéglő ajtaján. Igaz, hogy mostanában egymásba érnek a hasonló karakterű „retró” éttermek, a Rákóczin egyből látni, nem holmi lakberendező álmodta meg a díszleteket, itt vannak azok az idők kezdete óta. A falon elhelyezett kuruc dekorációktól (Mányoki Ádám repró, Tenkes kapitánya sztárfotó, fokos stb.), a fejedelem arcképével díszített műbőr étlapmappáig, az iszogató törzsvendégektől az ételszagig minden-minden a múltat idézi. Sőt ez maga a múlt, ezért akár reformnak is mondhatnánk az étlap bizonyos tételeit, például a „szalámival, jalapenyóval töltött bordát”, a pulykabrassóit meg a négysajtos meleg szendvicset.
De a tárkonyos raguleves (790 Ft) mindig is hagyományosnak számított. Az arányok eltaláltak, a hőfok tökéletes, a húst puhára főzték, jó ízű, és nemcsak mutatóba van belőle. A cigánypecsenye (1990 Ft) méretes adag, a fűszerezés, a szalonna sincs elrontva. Kár, hogy a hús néha rágós. A konyakos kacsamájjal töltött rántott csirkemellet (2590 Ft) is rendesen megsütötték, panír kielégítő, de a hús teljesen íztelen, amit a kacsamáj valamelyest tompít. A konyaknak nem sok szerepet osztottak, ha osztottak egyáltalán. A köreteket (rizs, petrezselymes krumpli) kis jóindulattal békebelinek is nevezhetjük, a gesztenyepüréhez (590 Ft) pedig már jóindulat sem kell. Ilyet 1981-ben ettünk utoljára.
