A Hunyadi tér hosszú ideig testesítette meg Terézváros roncstelepét, két legfőbb látványossága, a játszótér és a vásárcsarnok leginkább szomorúságot árasztott. Noha már 1989-ben készült tanulmányterv a csarnok rekonstrukciójáról és a tér rendbetételéről, igazi változás csak a 2010-es évek elején történt, amikor parkosítással, műkövezéssel és mindenféle új mászókák beszerzésével próbáltak javítani a helyzeten. Azóta a csarnok rekonstrukciója is elkezdődött, és ettől talán az egykor szebb napokat látott környékbeli vendéglátás is új erőre kap. Mindenesetre nem sok reményt fűztünk a közelinek mondható Regős Vendéglőhöz, ami már az Izabella utcán túl, a Szófia utca 33. alatt működik. Az alattot szó szerint kell érteni, ugyanis egy pincehelyiségről van szó pár asztallal. Ha ehhez hozzátesszük, hogy igen nyomott árakon egyensúlyoznak a brassóitól a bécsiig, elsőre olyan kifőzde juthat az eszünkbe, ahol a piros kockás abrosz viaszos vászonból vagy műanyagból van, mesterségük címere pedig a háromfokozatú ételhordó.
Nagyobbat nem is tévedhettünk volna. Hétfőn este csak a váratlan szerencsének köszönhetően kapunk asztalt, így kárörvendve figyelhetjük a hozzánk hasonlóan foglalás nélkül érkezőket lógó orral távozni. A masszív faasztalokon rendes teríték, a felszolgálók profik, ételszag sincs.
A zelleres sajtkrémleves (500 Ft) kellemes meglepetés, nem valamiféle ragacsos lötty, elsősorban leves és csak azután krém, ráadásul remek pirított kenyérkockát is adnak mellé. A sólet füstölt hússal, keménytojással (2000 Ft) kiváló babos étel, sóletnak mégsem mondhatnánk, hiszen nemcsak sonka, még kolbász is van benne. A bugaci töltött rostélyost (2800 Ft) is csak dicsérni lehet. A kolbásszal töltött hátszínt lecsóval keverték össze, mellé tojásos galuskát tettek. Nem hangzik valami jól, mégis kijelenthetjük: új minőség született a nehézkes hazai kínálatban. A gyümölccsel töltött palacsintáról (900 Ft) már nem mondható el ugyanez, a jócskán rámért csokoládés tejszínhab volt belőle a legemlékezetesebb.
