étel, hordó

Rossita, Miskolc

  • ételhordó
  • 2020. január 12.

Gasztro

Akik nem ismerték Miskolcot, leginkább a keresztrejtvényekből tudhatták, hogy az Avas Miskolc „hegye”. Az idézőjelet a 234 méteres magasság indokolta, hiszen a város közelében ennél sokkal szédítőbb magasságok vannak, nyugaton a Bükk, keleten a Cserehát. Csakhogy az Avas szinte Miskolc közepén kelleti magát, és az 1963-ban épült tévétorony-kilátónak köszönhetően 72 métert nőtt is. De miután 1973 és 1985 között hatalmas, több mint tízezer lakásos lakótelepet húztak fel itt a vasgyári dolgozókra gondolva, majd a kohászat megszűnése után hagyták az egészet lepusztulni, a környék vonzereje jelentősen csökkent. Azért vannak az Avasnak derűsebb részletei is, a családi házas szakaszt egyenesen Miskolc Rózsadombjának is nevezhetnénk, bár a Meggyesalja utca 18. alatt található pincelejáró kapuján olvasható „Rossita olaszos k svendegló” felirat alapján azt nem mondhatnánk, hogy maximális lenne a rongyrázás.

Odabent rendezettebb a helyzet, minden adott a kellemes kisvendéglőhöz, ami nemcsak tisztaságot, elfogadható dekorációt és terítéket jelent, de az ételszag hiányát is. A hétköznapi kora délután ellenére sem kong az ürességtől, a fiatal felszolgálók sem olyanok, mint akik már alig várják, hogy nyugdíjba vonulhassanak. Elsőre nem könnyű az „olaszos kisvendéglő” szókapcsolatot értelmezni, de amikor a főhelyen lévő kemencéről kiderül, hogy nemcsak pizzasütésre használják, hanem kacsára meg csirkére is, érthetővé válik a keveredés. Ennek tükrében az erdei gombaleves pirítóssal, camembert-rel, pármai sonkával (1250 Ft) is az olasz–magyar barátság je­gyének tűnik, bár ehhez képest csalódás, hogy az egyébként kellemes gombaleves mellé adnak egy kicsi sajtos-sonkás pirítóst. Ha elfogadjuk az elfogadhatatlant, vagyis azt, hogy a sajtból leves készíthető, úgy kimondottan élvezetes a sajtlevesnek nevezett forró tál (1050 Ft), ha pedig nem fogadjuk el, úgysem kérünk ilyet.

A baconbe göngyölt csirkemellet házi pestóval és medvetalp burgonyával (2990 Ft) csak a pesto teszi olaszossá, de ez másodlagos. A lényeg, hogy a csirkét rendesen megsütötték, szépen tálalták, a medvetalp meg olyan, mint a steakburgonya, csak lapos. A Rossita „üzenetét” leginkább a Miskolc pizza (2590 Ft) adja át. A tönkölyalapú tésztán juhtúró, lila hagyma, tejföl és kolbász; olasz, mégis magyar, közben pont olyan, mint Miskolc: csupa ellentmondás.

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.