Mostanában a Bánkitó Fesztivál miatt emlegetik a „nógrádi Balatont”, de az üdülőfaluban inkább a jazznek van kultusza. 2004 óta rendeznek itt jazzfesztiválokat, sőt a tó körül már három legendás zenésznek, Louis Armstrongnak, Oscar Petersonnak és Joe Muranyinak (ő Armstrong zenekarában klarinétozott) is felavatták a szobrát. Ezek után az sem meglepő, hogy a helyi wellness-szálloda éttermét Swing & Jazznek nevezik, és az említett Armstrong-szobrot is a kertjében, a terasz alatt állították a fel. Míg a recepciótól a vendéglátóhelyre érünk, a folyosón, a lépcsőfordulóban egy témába vágó fotókiállítást is megtekinthetünk további dekorációként. Talán mondanunk sem kell, hogy a szálában a zongora van a főhelyen.
Ezek után azt várnánk, hogy az étlapon szereplő fogásokat is a témának szentelik, de szerencsére kerülik az efféle erőlködést, nincsen Satchmo sali, nincsen rántott gombafej Ella Fitzgerald módra még Dave Brubeck cintányéros fatanyéros sincs. Mondhatnánk úgy is, hogy ettől fogva a Bánki-tó kulturális hullámai átcsapnak a jazz felett; a fogások között egyértelműen a helyi hagyományoké a főszerep, a jó zenész helyébe a jó palóc lép.
Magától értetődő, hogy Mikszáth Kálmán kedvenc levesével (1390 Ft) indítunk. Naná, hogy palócleves (zöldbabos, krumplis, hagymás, tejfölös, tárkonyos stb.), attól különleges, hogy bárányhús is van benne. Az alapokkal nincs is semmi baj – épp ellenkezőleg –, viszont a hús kissé rágós, ami főleg azért kár, mert egyébként jó íze van. De a sárgadinnye-krémlevesre (1290 Ft) egy rossz szót nem mondhatunk. Hideg és édes, a tejszínhabja kőkemény, és jó ötlet volt az is, hogy miniatűr túrógombócokkal bonyolították. A tradíciók szárnyán tovarebbenve palóchús (2790 Ft) a folytatás. A sertésszelet minden porcikájában kiváló, a zöldbabos-tejfölös öntet meg egyenesen fenséges. A mellé adott sajtos sült krumpli se volna rossz, de húsunkhoz egyáltalán nem illik, csak ront az összképen.
De a mandulás marcipános tortával (1290 Ft) helyreáll a rend, legalábbis ami az összhatást illeti. A roppant energikus cukros végszót remekül egészíti ki a fanyar meggylekvár, és ettől pont olyan lesz, mint amikor potyog a könnyünk a nevetéstől.
