chili&vanília

Zöldbabkavalkád

Gasztro

Igaz, hogy a legnagyobb nyár közepén az ember nem feltétlenül szívesen kapcsolja be a sütőjét, egyrészt azonban az időjárás egyelőre kímél bennünket az elviselhetetlen kánikulától, másrészt van az az étel, amiért mégis megéri beizzítani, annyira finom. Arról nem is beszélve, hogy oda sem kell rá figyelni, a sütő elvégzi helyettünk a munkát, tehát tulajdonképpen praktikus is. Pontosan ilyen ez a sültbab-kavalkád. Elsőre talán szokatlannak hangzik, hogy a zöldbabot megsütjük, de aki egyszer kipróbálja, nem tud szabadulni tőle. Ebben a receptben hosszan, lassan sütjük, amitől puha, olvadós lesz, mellette a hagymák és fokhagymagerezdek édesre sülnek, a kesernyés fűszerességet adó zsálya pedig ellensúlyozza ezt az édességet – pazar a végeredmény! A zsálya helyett kakukkfűvel vagy rozmaringgal is működhet. Mint sokszor a legjobb receptek, ez is kényszerből született: a nyári piaci túlkínálatban az ember gyakran annyira elragadtatja magát, hogy hajlamos túlvásárolni, mostanság éppen a nyári csúcson járó sokféle zöldbabból. Ceruzabab, vajbab, Juliska, méteres bab vegyesen, minden kerülhet a tepsire. Nagy élmény így magában, ahogy van, nem hiányzik mellé semmi, persze lehet köretként is adni, sült csirkéhez, halhoz, vagy kerülhet rá hatperces tojás, mozzarella, burrata, halloumi, tofu – kihez mi áll közel. Hivatalosan 4 adag, az igazság azonban az, hogy ketten egy ültőben elpusztítják, főleg, ha nem köret.

 

Zsályás, lila hagymás nyári sült zöldbabok

Hozzávalók (2–4 adag)

 

1 kg friss zöldbab, vegyesen (pl. sárga vajbab,

zöld ceruzabab, Juliska stb.)

2 fej lila hagyma (vagy vöröshagyma)

1 fej fokhagyma, gerezdekre szedve, megpucolva

0,5–1 dl dl olívaolaj

só, bors

10 zsályalevél

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. Elővesszük a legnagyobb tepsinket, leterítjük egy sütőpapírral. A zöldbabot megpucoljuk, de csak a szárát távolítjuk el, a hegyes végét nem kell lecsípni, abban sok íz rejlik. Ha méteres zöldbabot is használunk, azt két-három nagyobb darabba vághatjuk, a többi babot egészben hagyjuk. Kiterítjük a tepsire. A lila hagymákat megpucoljuk, és vastagabb cikkekre szeleteljük, a fokhagymagerezdeket megpucoljuk. Ezeket is a zöldbab közé szórjuk. Nyugodtan lehet minden szorosan, egymás hegyén-hátán, mert itt úgyis lassan sütjük, a saját szaftjában süldögél majd, nem az a cél, hogy ropogósra grillezzük. Az egészet gazdagon meglocsoljuk az olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk, majd egyenletesen elosztjuk rajta a zsályaleveleket. 45–50 percig sütjük, amíg a babok teljesen megpuhulnak, egy-egy a felületén meg is pirulhat, de nagyon ne hagyjuk.

Mautner Zsófi rovata. Blogját lásd: www.chiliesvanilia.hu

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.