chili&vanília

Zöldbabkavalkád

Gasztro

Igaz, hogy a legnagyobb nyár közepén az ember nem feltétlenül szívesen kapcsolja be a sütőjét, egyrészt azonban az időjárás egyelőre kímél bennünket az elviselhetetlen kánikulától, másrészt van az az étel, amiért mégis megéri beizzítani, annyira finom. Arról nem is beszélve, hogy oda sem kell rá figyelni, a sütő elvégzi helyettünk a munkát, tehát tulajdonképpen praktikus is. Pontosan ilyen ez a sültbab-kavalkád. Elsőre talán szokatlannak hangzik, hogy a zöldbabot megsütjük, de aki egyszer kipróbálja, nem tud szabadulni tőle. Ebben a receptben hosszan, lassan sütjük, amitől puha, olvadós lesz, mellette a hagymák és fokhagymagerezdek édesre sülnek, a kesernyés fűszerességet adó zsálya pedig ellensúlyozza ezt az édességet – pazar a végeredmény! A zsálya helyett kakukkfűvel vagy rozmaringgal is működhet. Mint sokszor a legjobb receptek, ez is kényszerből született: a nyári piaci túlkínálatban az ember gyakran annyira elragadtatja magát, hogy hajlamos túlvásárolni, mostanság éppen a nyári csúcson járó sokféle zöldbabból. Ceruzabab, vajbab, Juliska, méteres bab vegyesen, minden kerülhet a tepsire. Nagy élmény így magában, ahogy van, nem hiányzik mellé semmi, persze lehet köretként is adni, sült csirkéhez, halhoz, vagy kerülhet rá hatperces tojás, mozzarella, burrata, halloumi, tofu – kihez mi áll közel. Hivatalosan 4 adag, az igazság azonban az, hogy ketten egy ültőben elpusztítják, főleg, ha nem köret.

 

Zsályás, lila hagymás nyári sült zöldbabok

Hozzávalók (2–4 adag)

 

1 kg friss zöldbab, vegyesen (pl. sárga vajbab,

zöld ceruzabab, Juliska stb.)

2 fej lila hagyma (vagy vöröshagyma)

1 fej fokhagyma, gerezdekre szedve, megpucolva

0,5–1 dl dl olívaolaj

só, bors

10 zsályalevél

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. Elővesszük a legnagyobb tepsinket, leterítjük egy sütőpapírral. A zöldbabot megpucoljuk, de csak a szárát távolítjuk el, a hegyes végét nem kell lecsípni, abban sok íz rejlik. Ha méteres zöldbabot is használunk, azt két-három nagyobb darabba vághatjuk, a többi babot egészben hagyjuk. Kiterítjük a tepsire. A lila hagymákat megpucoljuk, és vastagabb cikkekre szeleteljük, a fokhagymagerezdeket megpucoljuk. Ezeket is a zöldbab közé szórjuk. Nyugodtan lehet minden szorosan, egymás hegyén-hátán, mert itt úgyis lassan sütjük, a saját szaftjában süldögél majd, nem az a cél, hogy ropogósra grillezzük. Az egészet gazdagon meglocsoljuk az olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk, majd egyenletesen elosztjuk rajta a zsályaleveleket. 45–50 percig sütjük, amíg a babok teljesen megpuhulnak, egy-egy a felületén meg is pirulhat, de nagyon ne hagyjuk.

Mautner Zsófi rovata. Blogját lásd: www.chiliesvanilia.hu

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.