chili&vanília

Papad & Papas

Gasztro

Számos neves séf fedezte fel az utóbbi években a perui konyha ősi alapanyagait, természetességét és változatosságát. Peru konyhaművészetét nemcsak rendkívül változatos klímája, hanem a különböző - japán, kínai, spanyol, indián - hatások keveredése is meghatározza.

És persze a nyolcezer őshonos burgonyafajta, a harmincötféle kukorica, az innen származó bab, paradicsom, földimogyoró és a sokat használt csilipaprika, illetve a fehérjegazdag gabona, a quinoa. Peru kétségkívül legismertebb nemzeti étele a ceviche, amely Dél-Amerika más országaiban is óriási népszerűségnek örvend. Az utóbbi években a nemzetközi gasztronómia is felkapta, nemcsak azért, mert izgalmas és változatos, hanem azért is, mert könnyű, frissítő és, mondhatni, nullakalóriás étel. A nyers halat citromlében pácolják, ami a húst "megmarja", vagyis tulajdonképpen elkezdi megfőzni, a hal elveszíti nyerseségét.

Egy másik nemzeti étel a papas a la huancaina: pikáns mártással leöntött burgonya (titka egy kevés sós keksz, ez sűríti a szószt). Az étel névadója a Peru középső részén fekvő Huancayo tartomány, ahonnan származik. Leggyakrabban felkarikázott főtt burgonyára locsolva, főtt kemény tojással, fekete olajbogyóval és kukoricaszemekkel díszítve tálalják. A mártás maga krémes és lágy, a csilitől pikáns (a Peruban használt sajt legjobban fetával helyettesíthető). Szerintem mártogatóként is remekül megállja a helyét, nyers zöldségekkel, pirítóssal vagy a kedvenc chipsfélémmel, indiai papaddal ajánlom. Utóbbi delikátüzletekben nálunk is kapható: a lencse- vagy csicseriborsólisztből készülő szárított körlapokat olajban kell kisütni, de el lehet készíteni zsiradék nélkül, mikrohullámú sütőben is.

Perui sült paprikás-sajtos mártás

(Papas a la huancaina)

Hozzávalók (4-6 adag)

2 sárga kaliforniai paprika, megsütve, lehéjazva

25 dkg feta sajt, szobahőmérsékleten

12,5 dkg natúr krémsajt, szobahőmérsékleten

4 szem sós keksz (pl. Tuc), durvára törve

1 kávéskanál csípős paprikakrém

2 dl tej

só, bors

A sült paprikához a sütőt grillfokozatra állítjuk. A paprikát félbevágjuk, kimagozzuk, és alufóliával bélelt tepsire helyezzük, a vágott felével lefelé. Addig sütjük, amíg a héja fekete és hólyagos lesz. Mély tálba tesszük, lefedjük átlátszó fóliával, majd kb. 15 percig állni hagyjuk. Ez idő alatt a paprika összeesik, és a héja könnyen lehúzhatóvá válik. Csíkokra vágjuk, és meglocsoljuk némi olívaolajjal (akár 3-4 nappal előre is elkészíthető). A kencéhez aprítógépbe tesszük a felcsíkozott sült paprikát, a fetát, a krémsajtot, az elmorzsolt sós kekszet, a csípős paprikakrémet, valamint a tejet. Sózzuk, borsozzuk, majd teljesen simára pürésítjük. A krém előre is elkészíthető.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.