kertész lesek

Szent Orbán/Velence

  • kertész lesek
  • 2012. augusztus 19.

Gasztro

Valaha nagyszerű szőlőtermőnek számított a Velencei-tó fölé magasodó Bence-hegy, de a 19. század végén tomboló filoxérajárvány mint oly sok más hasonló területet, ezt is tönkretette. Száz év kellett, hogy ismét aktuálissá váljon a helyi érdekű borozgatás, de valljuk meg, a hagyománytiszteletnél - ami a leglátványosabban az 1984-ben szinte titokban felállított, majd 1998-ban központi helyre áthelyezett Szent Orbán- (szakmabeli védőszent) szoborban ölt testet - sokkal hatásosabb az ingatlanforgalmazás: nem véletlenül mondogatják a hegyre vezető Panoráma útnak nevezett szerpentin környékéről, hogy Velence Rózsadombja.


A párhuzam a Szent Orbán vendéglő láttán csak erősödik. A csúcs közelében álló épület az 1990-es évek budai építészetét juttatja eszünkbe - enyhén szólva nem a szívünk csücske. Még aranyhallal teli műtavat is látunk, mielőtt felérnénk a teraszra, tényleg csak a kőoroszlánokat hiányoljuk. De a teraszon érvénytelenné válik az építészeti kritika, a távoli Velencei-tó látványa mindenért kárpótol. Az is kedvünkre való, hogy a fennhéjázó díszletek között dolgozó felszolgáló egyáltalán nem viselkedik "alkalomhoz illően", kifejezetten barátságos, még a bizalmaskodása sem zavar.

Az étlap legizgalmasabb fejezeteit egyértelműen a vad- és halételek jelentik, ez utóbbiakról azt állítják, hogy a "szemközti tó gyümölcsei". Egy darabig elszórakozunk a gondolattal, hogy ez az aranyhalas vagy a Velencei-tavat jelenti-e, az viszont nem annyira vicces, hogy a vegyes sajttálon (1990 Ft) csupa ismerős néz ránk a sarki közértből. Ha rajtunk múlna, az "Anikó és a bakonyi karaván" fantázianevet adnánk neki. Viszont a halászlére (1200 Ft) nem lehet panasz. A Velencénél híresebb halas helyszíneken is megállná a helyét, sőt véleményünk szerint egy-két túlexponált csárda kínálata meg sem közelíti a Szent Orbánét. Ezek után nem csoda, hogy magasra kerül a léc, alig várjuk a tűzdelt szarvasfilét vadász módra (3000 Ft), de ugrás közben eltörik a rúd. Hiába remekbe szabott a hús, a gombás szárnyasmáj körítés, ha a vörösbor annyira eluralkodik a jobb sorsa érdemes tálon, hogy savanykás íze tökéletesen kivehető. A császármorzsát baracklekvárral (550 Ft) tulajdonképpen a tűz megfékezésére rendeljük - soha rosszabb poroltót.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.