Váctól északra, Nógrád és Pest megye határán, a Dunától már távolabb, a Naszályon túl lévő településről szorgos sváb faluként írnak az útikönyvek. Kamionos főút (a 2-es) szeli ketté, s valószínűleg ez a megye egyetlen olyan községe, ahol villanyrendőr is található. A forgalomlassító látványosságot Szendehely központjában lehet megtekinteni, ahol nemcsak az r. kat. templom, a polgármesteri hivatal és az általános iskola, de a „Fogadó Szepi Gasthaus” feliratú ház is a közületi építészetet testesíti meg. Valaha ízléses lehetett, ám úgy tűnik, hogy az idők során a cél szentesítette az eszközt, és a felújítások, bővítések révén olyan tucatépületté vált, amit inkább elfelejteni érdemes. A külsőségek alapján mindenképpen.
De odabent is a hatékonyság az úr. Van itt téglaberakás és erdészházas gerendázat, plazmatévé és energiatakarékos világítótest, bár nekünk már az is jó, hogy az asztalokat szépen megterítették. Fehér abrosz, vállalható eszcájg, a felszolgáló is profinak tűnik, ami a mai munkaerőpiaci viszonyok tükrében igazi meglepetés. A húsleves májgombóccal (750 Ft) hatalmas adag, és csak dicsérni tudjuk, különösen a gombócokat, no meg a puha, mégis finom sárgarépát. A fűszeres tejfölben pácolt csirkemellel (2600 Ft) sincs különösebb baj, legalábbis ami a húst illeti, viszont a „friss, kevert salátának” nevezett köret első jelzőjét vitatnánk. Ellenben vitán felüli a mandulás pisztráng (2490 Ft), bőre ropog, húsa omlik, a nagy élvezet közepette még azt is elhinnénk (kis rábeszélésre), hogy valamelyik környékbeli patakból fogta ki hajnalban a főszakács. A „margaréta” pizzáról (1050 Ft) már nem vagyunk ilyen jó véleménnyel. A sajt ragacsos és íztelen, a tészta a legrosszabb pékségi kimért szeleteket juttatja az eszünkbe. Bazsalikom? Paradicsom? Nos, azok kimaradtak. Persze az is lehet, hogy mi tévedünk: a szomszéd asztaloknál ugyanis kivétel nélkül pizzát esznek, és a bárpultnál ácsorgó „elvitelesek” is egytől egyig nagy, lapos dobozzal távoznak.
