Tipikus neoreneszánsz bérház a 19. század végéről, de sehol egy erkélyt tartó Atlasz, fali Vénusz, homlokzati sárkány, arany medve. Mivel az 1892-ben átadott ház tervezőjét, Millnich Alfrédot sem jegyzik különösebben az építészeti lexikonokban, érdekességekre vadászva legfeljebb a bűvös 23-as számot említenénk. A kétbejáratú ház ugyanis egyszerre az Ó utca 23., és a Hajós utca 23., ami persze merő véletlen. De ha itt vagyunk, nem mehetünk el szó nélkül a szomszédos Ó utca 25. mellett sem, amely nemcsak kisebb, de jóval későbbi is a kétkapus szomszédnál. Ebben az az érdekes, hogy a korábban itt álló házat nem bontották vagy bombázták le, nem is lőtték szét, hanem gondosan elpusztították; a korábban kuplerájként, 1949 után az IKV kezelésébe került egyemeletest 1984-ben semmisítették meg. „Szándékosan gyújtották fel, a tűzoltók csinálták a tüzet, próbatüzet próbatűzoltáshoz, mint lehet egy ilyen keskeny utacskában, nappali forgalomban, zsúfoltságban kivonulni, tüzet oltani” – írta az Esti Hírlap, de azt is hozzátették, hogy a „felgyújtott” házat az IKV már 1975-ben szanálta.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
